Oldalak

2018. január 25., csütörtök

Avenidas




Sugárutak

Sugárutak és virágok



Virágok

Virágok és nők



Sugárutak

Sugárutak és nők



Sugárutak és virágok és nők és

egy csodálójuk



     Egy berlini főiskola falán olvasható a fenti költemény, Eugen Gomringer verse. A szociális munkásokat képző intézmény évekkel ezelőtt elhatározta, hogy költői díjat ad ki. Az Alice Salomon Költői Díjat 2011-ben Eugen Gomringernek, a svájci költőnek, a konkrét költészet atyjának ítélték oda. Ugyanakkor engedélyt kértek tőle, hogy egyik verse felkerüljön az épület homlokzatára. A költő a fenti kis költeményt javasolta. Igaz spanyolul íródott a vers, mert különös módon a svájci Gomringer apuka egy bolíviai nőt vett feleségül. Eugen Gomringer felnővén, főleg Németországban tevékenykedett, verseit németül, spanyolul, franciául és angolul írta. Ha elemezni akarnám a konkrét verset, elmondanám a kíváncsi diákoknak, hogy a vers hőse sétál valamely nagyváros sugárútján (Párizs? Berlin?), gyönyörködik a virágokban és a nőkben.

     Újabban az iskola diáktanácsa úgy véli, hogy Gomringer a klasszikus, patriarchális művészet képviselője, mely szerint a nők csupán szép múzsák, sőt ez a költemény kellemetlen szexuális zaklatás, melynek a nők nap mint nap ki vannak téve. Ugyanis a „csodálatot” a férfiak olykor túlzásba viszik. Helyes lenne tehát a költeményt az intézmény faláról eltávolítani.

     Eugen Gromingenek van egy lánya, szintén költő. Ugye jól gondolom, hogy, a ma 93 éves férfiú, egykor túlzásba esett!!

2018. január 3., szerda

Az égő ház

Fritz Cremer: Brecht, la.wikipedia

     Nagy lelkesedéssel olvastam valaha ezt a Brecht-verset Hajnal Gábor fordításában. (Helikon, 1965) Kerestem a kötetet, de nem találtam meg. Így saját fordításomban teszem közzé.

Bertolt Brecht:

Buddha példázata az égő házról

Gotama Buddha szólt a
Mohóság kerekéről, melyhez kötve vagyunk, s ajánlotta:
Mondjunk le minden vágyról, és
Így lépjünk be a Semmibe, melyet Nirvánának nevezett.
Egy napon azt kérdezték tőle tanítványai:
Milyen ez a Semmi, Mester? Mindnyájan
Szeretnénk lemondani a vágyainkról, ahogy ajánlod, de
                                                                       mondd,
Ez a Semmi, melybe belépünk,
Olyan-e mint az eggyé válás minden teremtménnyel,
Mint mikor az ember könnyű testtel a vízben lebeg, délben,
Gondolattalan, lustán lebeg a vízben, vagy elalszik, s
Alig tudja, míg takaróját megigazítva,
Gyorsan álomba merül, vajon ez a
Derűs, a jó Semmi, vagy ez a Semmi csak
Egyszerűen semmi, hideg, üres, értelmetlen.
Hosszan hallgatott Buddha, aztán könnyed szóval mondta:
Nincs válasz a kérdéseitekre.
De este, amikor sétálni mentek,
Buddha a kenyérfa alatt ült, s elmondta
Azoknak, akik nem kérdezték, a következő példázatot:
Egy égő házat láttam nemrég, a tetőt
A láng nyaldosta. Odamentem és észrevettem,
Hogy emberek vannak még benn. Beléptem az ajtón, s felszólítottam őket,
Mivel lángban áll a tető,
Gyorsan menjenek ki. De úgy tűnt,
Nekik nem sürgős.  Valaki megkérdezte,
Mialatt már a tűz a szemöldökét perzselte,
Milyen az idő odakint, vajon nem esik-e,
Nem fúj-e a szél, lesz-e ott egy másik ház,
S hasonlókat. Válasz nélkül kijöttem. Ezek - gondoltam -
Meg fognak égni, mivel nem hagyják abba
A kérdezősködést. Valóban barátaim,
Akinek lába alatt nem oly forró a talaj, s inkább marad, minthogy
Menekülne, annak
Nincs mondanivalóm. Imígyen szólt Gotama Buddha.
….

     Itt nem fejezte be Brecht. Még aktualizálta a példázatot: írt még a kapitalizmus felszálló bombázó repülőgépeiről is…  Úgy gondolom ez a példázat minden magyarázat nélkül megáll önmagában. Kései felismerés: az égő háznak talán nincs is kijárata.