A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nádasi Veronika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nádasi Veronika. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. május 21., szerda

Bohócok, hé!

      A véletlen úgy hozta, hogy egymás után két színházi előadást is láttam. Az első a Hegedűs a háztetőn c. musical az Operettszínházban, majd Nádasi Veronika Barbra Streisand-estjét a Kálmán Imre Teátrumban.

     A Hegedűst persze nem először volt szerencsém látni, de most gondoltam először arra, hogy elolvassam Sólem Aléchem regényét, a Tóbiás a tejesembert, melyből a musical készült. Szeretetre méltó alak ez a Tóbiás (a színpadon Tevje). A regényben így mutatkozik be: „Kisember vagyok én”. Ámde az Úristennel párbeszédet folytató kisember ő - nem mellékszereplő -, aki ilyesformán álmodozik: „… egy pohár forró tejeskávé jelenik meg előttem meg egy ropogósra sült zsemle és még más finomságok  (…) Te boldogtalan! – mondtam magamnak, tán az asztal körül kergettek, ha nem kávét reggeliztél vajas zsemlével? Egy jó kávé, fekete kenyér meg egy hering hozzá tán megártana a gyomrodnak?”

     Másnap este Barbra Streisand dalait ismertem meg Nádasi Veronika előadásában. A lenyűgöző előadásból különösen két dal ragadott meg. Az első, a Papa című, mely a Yentl c. filmből való. A filmet, ki más, mint Barbra Streisand rendezte, ő játszotta a főszerepet, ő énekelt. (1983) Az alaptörténetet Isaac Bashevis Singer írta! Egy lányról (Yentl) szól, akinek az édesanyja korán meghal, s az apjával titokban olvassák a Talmudot. Apja halála után Yentl férfiruhába öltözik, hogy a Tóra-tanulás maszkulin világába bejuthasson. Sok bonyodalom következik ebből.

     A másik dal, a Küldjétek be a bohócokat (Send in the Clowns) a Little Night Music c. musical 2. felvonásában hangzik fel. (1973), szerzője Stephen Sondheim, akit Nádasi Veronika nagymesternek nevezett. A „Send in the Clowns” egy színházi trükkre utal, amikor bohócokat hoznak a színpadra, hogy eltereljék a közönség figyelmét egy rossz előadásról. A „rossz előadás” itt egy kapcsolat vége. A filmváltozatban Elizabeth Taylor játssza a csalódott szerelmest, s a szomorú hangvétel érzékelteti, hogy hiábavaló volt a kapcsolat megmentésére tett kísérlet, azaz küldjétek be a bohócokat, tréfával oldjuk fel a kínos helyzetet…

     Sokan énekelték, Barbra Streisand 1985-ben. És most Nádasi Veronika.

     Lehet, hogy már 1973-ban szinte észrevétlenül elkezdődött valami. Azóta a bohócok átvették a hatalmat, s most tombolják ki magukat.


Szövegek (nem teljesek), hogy mégis jobban értsük a dalt:

Isn't it rich? Are we a pair?
Me here at last on the ground and you in mid-air
Send in the clowns

Isn't it bliss? Don't you approve?
One who keeps tearing around and one who can't move
But where are the clowns? Send in the clowns

Just when I stopped opening doors
Finally finding the one that I wanted was yours
Making my entrance again with my usual flair

Sure of my lines
Nobody's there

Don't you love a farce? My fault, I fear
I thought that you'd want what I want, sorry my dear
But where are the clowns? Send in the clowns
Don't bother they're here

Isn't it rich? Isn't it queer?
Losing my timing this late in my career
But where are the clowns? Send in the clowns
Well, maybe next year

 

*

 

Ez aztán szép, micsoda pár.

Én itt a porondon lenn, amíg te szállsz.

Bohócok, hé!

 

Ugye, hogy szép, az egyik száll,

A másik bűvölten néz, egyhelyben áll.

Bohócok, hé! Csak jöjjenek már!

 

Egyszerre lám se hang, se szó.

Rájöttem, tied az ajtó, amin belépni jó.

Beléptem szokásos antrémmal,

És hol vagy te már?

Üres a szín, senki sem vár.

Micsoda vicc, de rossz poén.

 

Azt hittem arra vársz te is, amire én.

Bohócok, hé! Vagy nincsenek már?

Két bohóc egy pár.

(Miklós Tibor)


2022. április 2., szombat

Jekyll és Hyde az Operettben

 


      A skizofrénia nem ott kezdődik, amikor valakiben többen laknak, hanem amikor szétköltöztek már. (Centauri) 

     Talán nem véletlen, hogy a musical-produkció címlapján meg sem említik Stevenson nevét. Az ő regénye alapján készült a színpadi előadás. Ennek az lehet az oka, hogy a musical olyan mértékben eltér a regénytől, hogy már alig lehet ráismerni az eredeti történetre. Ami megmaradt, az az átváltozás, a gyilkosságok, s végül a szörny/doktor halála. Persze végső kicsengésében a musical is ugyanazt mondja, mint a regény.

     Mi az új? Természetesen a zene, az énekszámok, a tánc, a látvány. Homonnay Zsolt (Jekyll és Hyde) viszi hátán az egész előadást, s voltak megható, szép pillanatok Nádasi Veronika (Lucy) és Fekete-Kovács Veronika (Emma) alakításában is. Új szereplők népesítik be a színpadot, s új a gyilkosságok motivációja. A regényben a külön vált rossz, gonosz Hyde nem azért gyilkol, mert igazságot akar szolgáltatni, hanem a lényéből fakad. Másrészt az eredeti Jekyllnek nem az a célja, hogy apját meggyógyítsa, ő egyszerűen "tudományos eretnekségről" beszél. Az emberkísérlet azonban egyik esetben sem sikerülhet. Ebben hasonlít némileg Frankensteinre.

     Vajon visszafordítható-e az átváltozás? A motívum ősrégi. Már Az ezeregy éjszaka meséiben is előfordul. Ott a szultán egy varázsige segítségével egy papagáj alakját veszi fel. Nem könnyen, de visszaváltozik emberré. Hasonló a gond Hauff meséjében, a Gólyakalifában, ott is tudni kell, mint manapság, a jelszót.[1]

     A két személyiség, Jekyll és Hyde, tudnak egymásról. Viszont Jekyll egyre jobban szenved attól, hogy a rossz felülkerekedik, egyre erősebb lesz. Egyre nagyobb a feszültség, a belső dráma, a küzdelem a jó és a rossz között. Hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy Jekyllnek el kell pusztítania Hyde-ot. Ezt kívánja a megmaradt jobbik énje, jóllehet ezzel önmagát is megsemmisíti. Varázsszó nincs. Beteljesedett, amit Madách megjövendölt:

                                               Te nagy konyhádba helyzéd embered,
                                               S elnézed néki, hogy kontárkodik,
                                               Kotyvaszt, s magát Istennek képzeli.
                                               De hogyha elfecsérli s rontja majd
                                               A főztet, akkor gyúlsz késő haragra.

                                                                             (Lucifer)



[1] Babits is továbbviszi a motívumot a Gólyakalifa c. regényében.