Könyvek

        A Kálvin tértől az Astoriáig tizenegy antikváriumot számoltam össze. Dúskálhat itt, akinek van ideje, kedve, pénze.

         A zsákmány (ezúttal nem antikváriumból):

1. Weöres Sándor Egybegyűjtött műfordításai három kötetben. (A régi kiadást el fogom ajándékozni.)

2. James Joyce Ulyssese. Először Gáspár Endre fordításában adták ki magyarul (1947), majd Szentkuthynak 1974-ben jelent meg a fordítása, mely 1986-ban javított kiadásban újra napvilágot látott. A most megjelent Ulysses négy fordító munkája. Nagyobb hűségre, pontosságra törekedtek, felhasználva persze Szentkuthy ihletett művét.

         Miért érdemes Joyce-t olvasni? Ilyen mondatokért: „Stephen algebrai úton kimutatja, hogy Hamlet unokája Shakespeare nagyapja, és ő maga apjának szelleme.”
            

         (Szponzor a feleségem: a születésnapjára kapott könyvutalványait rám bízta!)

Lumpi és Blacky

Lumpi

         A Lumpáciusz c. vígjátékban az úrhatnám Zwirn, bár szabó a mestersége, úgy érzi többre hivatott. Amikor méretet kell venni, így méltatlankodik: Az emberek azt hiszik, hogy egy szabó csak miattuk jött a világra.”

         Leim, az asztalos felháborodik, amikor Strudl el akarja venni menyasszonyát: „Szégyellje magát, ilyen nagy hassal megházasodni!” Amikor kiderül, hogy mégse, így lelkesedik: „Strudl, ön jó ember, olyan szép, olyan arányos, nincs is pocakja. Hadd öleljem át!”

Blacky

         Egy kóbor kutya nekitámadt Blackynek, aki nem hagyta magát. Fáradtan, de elégedetten indultunk hazafelé. Felnézett rám: megadtam neki, ugye büszke vagy rám?!

         Blackyvel fontosabb dolgok történnek, mint velem. A környéken minden kutya hörögve acsarkodik, ha meglátja. Ő pedig, mit se törődve velük, könnyed léptekkel sétál. É elbujdosnék a pusztába, ha ennyien fenekednének rám.