Szépen állunk...

I

     Egyik írásomban (Őszi élmények) igazságtalan voltam, amikor azt sugalltam, hogy manapság nincs lemondás/önfeláldozás. Valójában az emberi társadalom nem is létezhetne lemondás, önzetlenség nélkül.

     Ennek egyik szélsőséges esetét fedezhetjük fel Weöres Sándor Bolond Istók c. költői elbeszélésében (1943) Ez a XX. századi Bolond Istók eljut a tengeren túlra, Tenohtikhuakán városába, ahol a jó Kecalkatli király uralkodott:

     "Kecalkatli mintha nem is lett volna földi lény, sugarak áradtak belőle. Arcvonásai lágyabbak voltak, mint a legszebb nőé. Csak annyiban volt király, hogy az ország ügyeit intézte, egyébként szegényebb volt a koldusnál, mert a nélkülözők közt mindenét szétosztogatta, rongyos bocskorban járt és zsákszövetben; gyümölcsön, kenyéren és vízen élt. Nem volt hadserege, nem volt egyetlen katonája; ha ellenség közeledett az országa ellen, ilyenkor egyedül elgyalogolt az országhatárra és senki sem tudja, mit művelt ottan, de az ellenség mindig önként visszafordult."

     Ellenlábasa Vicipucli "egy púpos, karikalábú, téglavöröshajú törpe volt, lapos orrát néhány vörös szőrszál körítette és folyton vigyorgott. (…) Tódult a nép Vicipucli kunyhójához. Ordítottak, verekedtek, szemérmetlenül egymásba kavarodtak, gúnydalokat énekeltek Kecalkatli királyra és idézték Vicipuclit, mint egy istent."

     Mit gondoltok, ki került ki győztesen a küzdelemből?

II.

     Roppant kíváncsi voltam Esterházy Péter utolsó drámájának (2015), a Mercedes Benznek az előadására. A Pozsonyi Nemzeti Színház felkérésére írta, s ők mutatták be 2017 januárjában.

     A magyar dráma napja alkalmából (szept. 24.) a Pesti Színházban lépett fel a pozsonyi társulat.

     Remek előadás, remek színészek. Csekély hibájuk, (de megbocsátható), hogy szlovák nyelven hangzottak el Esterházy hol mókás, hol megrendítő mondatai. Ám szlovákul is ugyanaz volt a lényeg.

     A következő idézettel újra visszautalok az előző heti írásra. Ott Grendel Lajos cipészmestere mondja ki a keserű igazságot, itt maga az Úr. Persze Esterházynál kell egy herceg vagy Haydn vagy mindkettő:

AZ ÚR

  

Itt,

hogy egyáltalán létezhessünk, hogy csak egyetlenegy nappal is továbbzökkenjünk, sosem szabad megmondani az igazságot, senkinek és semmiről.

HERCEG

Most akkor melyikben? Ausztria? Szlovákia? Magyarország?

AZ ÚR

Itt,

Itt csak a hazugság visz előre bármit, a hazugság a tömérdek leleplezéssel és cirkalmazással és torzítással és megfélemlítéssel.

Ebben az országban-

HAYDN

Melyikben? Österreich? Die Slowakei? Ungarn?

AZ ÚR

Itt,

itt a hazugság minden, és az igazságnak csak vádemelés, elítéltetés és megcsúfoltatás lehet a következménye. Ezért nem hallgathatom el-

HERCEG

Kicsoda?! Kicsoda nem hallgathat el mit? Mondtam, enyém itt minden. A szó is. Szolga nem beszél, herceg beszél. Ha akar. Most éppenséggel nem akar.

Őszi élmények

 Grendel Lajos-idézetek

     "Ebben a világban csak úgy lehet boldogulni, ha mást gondolsz és mást mondasz. Sose azt mondd, amit gondolsz, hanem mindig az ellenkezőjét. Mert ha nem így teszel, börtönbe csuknak."
             (Vigyázat, ezt még a szocializmusról írta!)

     "... az idő annak a következménye, hogy van halál. Vagy éppen fordítva: idő és halál ugyanaz. Egy másodperc megállás sincs számunkra. Azt látjuk, hogy előbb-utóbb minden a fölismerhetetlenségig megváltozik körülöttünk."
             (A két idézet az Einstein harangjai c. könyvből van.)


Élmények

1

     A Notre Dame-i toronyőr c. musicalt először - sok évvel ezelőtt - Berlinben láttuk. Magyar szereplői is voltak az előadásnak , melyben varázslatos módon lézertechnikával a szemünk előtt épült fel a katedrális. 

     Ebben az évben már másodszor néztük meg az Operettszínházban a darab próbáját. (Közben bemutatták a Szegedi Szabadtéri Színpadon!) 
     Sokkal több részletet észrevesz így az ember, ugyanúgy, mint amikor kétszer olvasol el egy könyvet.
     Romantika a javából. Nagy szenvedélyek, önfeláldozás, a cigányok vándorló népe. Érdekes, mintha némelyik mondat a mához-a mából szólna: "...meg kell állítani őket!"

2 

     Nemrég végighallgattam Verdi operáját, A trubadúrt.

     Fő motívumai: a gátlástalan birtoklásvágy (Luna), a bosszúvágy (Azucena) s az önfeláldozás/lemondás (Leonóra). Az utóbbi - már nem vagyunk a romantika korában - nem aktuális.