Szilánkok

           

    
            Hétvégén a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termében jártam. Román György (1903-1981) kiállítása vonzott. Még fiatal koromban olvastam róla Gábor Miklós tollából egy méltatást. (Megtalálható G. M. Kos a Mérlegen c. kötetben, 1990.) Sajnos eddig még nem találkoztam Román egyetlen festményével sem, nem vettem kezembe könyvét. De el kellett jönni ennek a pillanatnak is. Gábor Beckettel és Kafkával veti össze. Román világa még riasztóbb. A könyvtárból elhoztam a Betegségország vándora c. posztumusz könyvét. (A szerző gyermekkorában megsüketült.) Nem könnyű olvasmány. Ami megfog, az a  küzdelem, és: „Te megbecsülsz azzal, hogy fölfeded,/ ami neked fölfedetett.” (Illyés: Bartók)

*

            Közeledik a tél. Anyámnál be kell hordani a fát. Most látom: „Akár egy halom hasított fa,/ hever egymáson a világ…” (JA: Eszmélet) A fát el lehet hordani, a világot nem.

*

            Női lélek (W. S. prózakötetéből)

            Dudika beleőrül fia elvesztésébe, aki eltűnt Isonzónál. (Az 1. világháborúban az isonzói csatákban 315000 olasz és 235000 K. u. K. katona halt meg. ) Dudika „egy hét múlva fölkelt. Bekötözte a közben elkészült barackbefőtteket.” Akárha sebeket kötözött volna be.

*

            Most valami vidámabbat! Hallás után jegyeztem meg ezt a kis verset:

                                   Meg tudod állni?

                            Ne cuppantsd el a puszit:

                                   Akkor tovább tart.

                                        (Fodor Ákos: Gyakorlat gyermekeknek)

            Nem tudom megállni, hogy el nem mondjam, ennek a kis versnek a műfaja haiku. Mindössze három sor, 5, 7, 5 szótag.
                                                               2011. nov. 8.

Szépen állunk...

I

     Egyik írásomban (Őszi élmények) igazságtalan voltam, amikor azt sugalltam, hogy manapság nincs lemondás/önfeláldozás. Valójában az emberi társadalom nem is létezhetne lemondás, önzetlenség nélkül.

     Ennek egyik szélsőséges esetét fedezhetjük fel Weöres Sándor Bolond Istók c. költői elbeszélésében (1943) Ez a XX. századi Bolond Istók eljut a tengeren túlra, Tenohtikhuakán városába, ahol a jó Kecalkatli király uralkodott:

     "Kecalkatli mintha nem is lett volna földi lény, sugarak áradtak belőle. Arcvonásai lágyabbak voltak, mint a legszebb nőé. Csak annyiban volt király, hogy az ország ügyeit intézte, egyébként szegényebb volt a koldusnál, mert a nélkülözők közt mindenét szétosztogatta, rongyos bocskorban járt és zsákszövetben; gyümölcsön, kenyéren és vízen élt. Nem volt hadserege, nem volt egyetlen katonája; ha ellenség közeledett az országa ellen, ilyenkor egyedül elgyalogolt az országhatárra és senki sem tudja, mit művelt ottan, de az ellenség mindig önként visszafordult."

     Ellenlábasa Vicipucli "egy púpos, karikalábú, téglavöröshajú törpe volt, lapos orrát néhány vörös szőrszál körítette és folyton vigyorgott. (…) Tódult a nép Vicipucli kunyhójához. Ordítottak, verekedtek, szemérmetlenül egymásba kavarodtak, gúnydalokat énekeltek Kecalkatli királyra és idézték Vicipuclit, mint egy istent."

     Mit gondoltok, ki került ki győztesen a küzdelemből?

II.

     Roppant kíváncsi voltam Esterházy Péter utolsó drámájának (2015), a Mercedes Benznek az előadására. A Pozsonyi Nemzeti Színház felkérésére írta, s ők mutatták be 2017 januárjában.

     A magyar dráma napja alkalmából (szept. 24.) a Pesti Színházban lépett fel a pozsonyi társulat.

     Remek előadás, remek színészek. Csekély hibájuk, (de megbocsátható), hogy szlovák nyelven hangzottak el Esterházy hol mókás, hol megrendítő mondatai. Ám szlovákul is ugyanaz volt a lényeg.

     A következő idézettel újra visszautalok az előző heti írásra. Ott Grendel Lajos cipészmestere mondja ki a keserű igazságot, itt maga az Úr. Persze Esterházynál kell egy herceg vagy Haydn vagy mindkettő:

AZ ÚR

  

Itt,

hogy egyáltalán létezhessünk, hogy csak egyetlenegy nappal is továbbzökkenjünk, sosem szabad megmondani az igazságot, senkinek és semmiről.

HERCEG

Most akkor melyikben? Ausztria? Szlovákia? Magyarország?

AZ ÚR

Itt,

Itt csak a hazugság visz előre bármit, a hazugság a tömérdek leleplezéssel és cirkalmazással és torzítással és megfélemlítéssel.

Ebben az országban-

HAYDN

Melyikben? Österreich? Die Slowakei? Ungarn?

AZ ÚR

Itt,

itt a hazugság minden, és az igazságnak csak vádemelés, elítéltetés és megcsúfoltatás lehet a következménye. Ezért nem hallgathatom el-

HERCEG

Kicsoda?! Kicsoda nem hallgathat el mit? Mondtam, enyém itt minden. A szó is. Szolga nem beszél, herceg beszél. Ha akar. Most éppenséggel nem akar.

Irodallam és Toldi

2014. 04. 04.

"Irodallam" (vers és zene) a Radnótiban

A Tavaszi Fesztivál keretében (márc. 29.) belecsöppentünk az Irodallam c. sorozat „áttekintő” előadásába. Volt már Heltai Jenő (Bálint András) és Szabó Lőrinc (Adorjáni Bálint), s lesz Weöres Sándor (Szávai Viktória) és Parti Nagy Lajos (Andrusko Marcella). Mindegyikben benne van Dinnyés Dániel zeneszerző.
     Érdemes „felidézni” két verset. Az elsőt Adorjáni Bálint adta elő, gyermekkorára emlékezve., a másodikat Szávai Viktória mondta el – varázslatosan:

 

Szávai Viktória, fidelio.hu

 1.

Versek a gyerekszobából

II.

Hörpentő

Gá-gá, bíró, bumbele Máté,
nem apádé, nem anyádé,
tied ez a nagy karéj,
tej van hozzá, hófehér.
Míg ezt szépen megiszod,
Húz a liba papucsot,
indul messze Angliába,
fél, hogy fázni fog a lába.
Azt üzeni: odaér,
mire elfogy a karéj,
s ahogy iszod a tejet,
kortyok szerint lépeget:
lép,
lép,
lépeget,
még,
még, még egyet, -
az utolsót! Így ni! Már
egész üres a pohár!
Ennek aztán örvendek,
s én is nagyot hörpentek.

(Minden sora aktuális, még az is, hogy "indul messze Angliába"!)

(Szabó Lőrinc Különbéke c. kötetében)

2.

Csíja, csicsíja, rózsa,
Csicsíja, mályva!

Hold-lepte úton,
Csillag-lepte úton
Két kutya kullog,
Köves, szeles úton.

Csíja, csicsíja, rózsa,
Csicsíja, mályva!

A nagyfülü kutya kérdi:
Rózsa-rózsa mit csinál?
A nagyorru kutya kérdi:
Mályva-mályva mit csinál?
Rózsa-szál, mályva-szál
Kék gyöngyöt tesz bársony-tokba,
Addig jó, míg szundikál.

Csíja, csicsíja, rózsa,
Csicsíja, mályva!

(Weöres magyarázata: a kék gyöngy a bársonytokban: véraláfutás a kézen.)

(Rongyszőnyeg, 47)

Toldi a Pestiben

     Annak idején Nagy Attila vagy Koncz Gábor csupán elmondta Arany Toldiját, s a kisiskolások csöndben figyeltek. Ma (ápr. 1., főpróba) Csőre Gábor mindent és mindenkit eljátszott: Toldit, a bátyját, az anyját, Bencét, a királyt, a cseh vitézt, aki természetesen anyanyelvén szólal meg, s akinek sörös dobozként szorította össze vaskesztyűjét. Játékát kiegészítette az abszolút modern díszlet (kopott buszmegálló), elektromos gitár és dob, az animáció, a mozgás.

Csőre Gábor, femina.hu

     Kezdetben jobban figyeltünk a nyelv szépségeire, később fontosabb volt a mának szóló üzenet: az értékek átrendeződése. Ebben a cirkuszban, a jelen görbe tükrében, Toldi meg tudja mutatni, mit ér. Az örökség, a vagyon számára mellékes, viszont a Toldi György-félék semmitől sem riadnak vissza. (Rendezte Paczolay Béla)