A falakon kívüli Szent Pál-bazilika

     Egy érdekes filmet láttunk nemrégiben a római bazilikákról, melyek sorában A falakon kívüli Szent Pál-bazilika volt az utolsó. Felidéződött egy sok évvel ezelőtti római út emléke, s a csodálat érzése, melyet a bazilika megtekintése kiváltott. A lexikai tudást elfelejti az ember, de az érzést sohasem.

     Miből fakad az áhítattal átszőtt csodálat? Gondoljuk meg, hogy Szt. Pál sírjára még Nagy Konstantin építtetett egy kisebb bazilikát, melyet I. Szilveszter pápa szentelt föl. Majd 384-386-ban II. Valentinianus, Theodosius és Arcadius rendelkezésére lebontották ezt a templomot, s elkezdték az új, nagyszabású bazilika építését. 395-ben kapta meg végső formáját. Később kolostorral is bővítették, majd fallal és őrtoronnyal erősítették meg. Ebben a formában állt 1823-ig, amikor egy hatalmas tűzvész pusztította el. Stendhal így írt erről:

     „Ellátogattam a Szent Pálba a nagy tűz után. Egyszerű szépséget és perzselő fájdalmat találtam ott. Csak Mozart zenéje tud ilyen érzést kelteni.”

     Szerencsére XII. Leó pápa az eredeti épület helyreállítása mellett döntött. Jóllehet az újjáépített templom sok tekintetben különbözik a régitől, hisz nem lehet más, mint az antikvitás modern interpretációja, mégis a Szt. Pál az antik Róma üzenetét küldi a késő századokba.

     Az alábbi kisfilmen először a homlokzatot és Pál szobrát látjuk az oszlopsorral lezárt pálmás parkban. A kapun belépve az öthajós bazilika főhajójában vagyunk. A 150 m hosszú, 80 korinthoszi oszlop által tagolt belső tér az eredeti struktúrát követi. Tekintetünket vonzza a szentély előtti színes mozaikokkal díszített diadalív közepén a komor tekintetű Krisztus.

     Majd az apszis felől csodálhatjuk meg a kazettás mennyezetet és a tabernákulumot, Arnolfo di Campio művét (1285), mely a Hitvallás oltára, illetve Szent Pál sírja fölött magasodik. Az apostol szarkofágjára 2005-ben találtak rá. Felirata: paulo apostolmart (apostol és mártír).

     Az apszis következik Jézussal. Mellette balról Lukács és Pál, jobbról Péter és András. Az eredeti mozaikot velencei mesterek készítették, mely áldozatul esett a tűzvésznek. (A jelenlegi csak másolat.)

     A diadalív előtt balról Szent Péter szobra áll, kezében a kulcs. Jobb oldalt Pál, kár, hogy most nem látszik. Ugyancsak Péter tűnik fel elsőként az összes pápát bemutató sorozatban.

     A kereszthajó két végében levő kék malachit-lapislazuli oltár I. Miklós cár ajándéka.

     A tabernákulum mellett áll a 11. századból való 5-m-nél is magasabb márvány gyertyatartó, mely a nagyszombati liturgia része. A talapzaton félig állati, félig emberi figurák jelennek meg. Fölfele viszont végigkövethetjük Jézus szenvedéstörténetét, s végül a feltámadást. (Irodalom: Fajth Tibor: Itália, MNL: Művek, Wikipedia)