 |
| Murakami, www.geopen.hu |
Iris
Radisch (Die Zeit) október végén találkozott Murakamival a dániai Odensében.
Az író ekkor vette át a Hans Christian Andersen-díjat. Egy dán
professzorasszony méltatásában kiemelte, hogy Andersent és Murakamit a
mindennapokban felfedezett mágikus és spirituális dimenzió köti össze.
Németországban most jelent meg Foglakozása író (Von Beruf Schriftsteller) címmel Murakami legújabb könyve, melyben önmagáról beszél. Kiragadva a legfontosabbat, azt vallja, hogy szövegének (könyvének) legyen egy zenéhez hasonló ritmusa. (Szenvedélyesen szereti a zenét, s Odensében éppen lemezt vásárolni indul.)
Németországban most jelent meg Foglakozása író (Von Beruf Schriftsteller) címmel Murakami legújabb könyve, melyben önmagáról beszél. Kiragadva a legfontosabbat, azt vallja, hogy szövegének (könyvének) legyen egy zenéhez hasonló ritmusa. (Szenvedélyesen szereti a zenét, s Odensében éppen lemezt vásárolni indul.)
Szóba jönnek olyan hétköznapi dolgok is, hogy minden nap korán kel, kávét főz,
s nekilát az írásnak, akár van kedve, akár nincs. (Mi is így voltunk vagy
negyven évig a munkánkkal!) Két és fél oldal megírása a cél, 5-6 óra után
abbahagyja az írást, akkor is, ha lendületben van. A lényeg, hogy ki ne essen a
ritmusból.
Túllépve a hétköznapokon, Murakami így jellemzi alkotásmódját: „Azt hiszem, mindig mélyebbre hatolok be magamba, belső világomba. (…) Ha a külső világot (Oberfläche) írom le, akkor a realista stílust használom. De mihelyt mélyebbre jutok, a mélységbe merülök, írásom metaforikus, szimbolista lesz. (…) Ami fontos számomra: írás közben álmodni kell. Nagyon tudatosan és célzatosan tudok álmodni. Ha egy álmot akarok látni, megjelenik. Csak koncentrálnom kell, s aztán lejegyezni.”
Túllépve a hétköznapokon, Murakami így jellemzi alkotásmódját: „Azt hiszem, mindig mélyebbre hatolok be magamba, belső világomba. (…) Ha a külső világot (Oberfläche) írom le, akkor a realista stílust használom. De mihelyt mélyebbre jutok, a mélységbe merülök, írásom metaforikus, szimbolista lesz. (…) Ami fontos számomra: írás közben álmodni kell. Nagyon tudatosan és célzatosan tudok álmodni. Ha egy álmot akarok látni, megjelenik. Csak koncentrálnom kell, s aztán lejegyezni.”
Iris Radisch sok oldalról
igyekszik kifaggatni az írót. Talán fontos kiemelnem, hogy Murakami a
hatvanas években – tinédzser korában – úgy gondolta, hogy a világ fejlődni fog,
egyre jobb lesz. A hetvenes, nyolcvanas években ez megváltozott. Igaz, ő lelke
mélyén még mindig optimista, ellenben a fiatalok úgy érzik, a világ egyre
rosszabb lesz. Ez tragédia. Felelősséget érez értük, ezért ír. Most fejezte be
új regényét, mely részben Bécsben játszódik.
Lásd még: Murakami Haruki: Miről beszélek,
amikor futásról beszélek? (2012, fordította Nagy Anita)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése