2010. 10. 31.
A tanuló kérdez
Tandori Dezső felidézi, mit válaszolt Nemes Nagy Ágnes arra a kérdésére, mi az egzisztencializmus. (Tandori a gimnáziumban tanítványa volt Nemes Nagynak.)
A válasz: „… ha megtudod, nekem szintén mondd el, érdekelne, szívem, fiam, gyermekem.”
*
Lorca Alvajáró románcában van egy érzékletes, meghökkentő kép: „Fölsebzi a hajnal bőrét / üvegdobok roppanása.” Aki szereti lapozgatni különféle költők versesköteteit, emlékezhet rá, hogy ugyanez a motívum Weöresnél is előfordul:
A kő-béka lassan ment.
Kitépték az éjfél szőrét,
lenyúzták a hajnal bőrét.
A kő-béka lassan ment.”
Weöres versében ellentétes mozgásokról van szó,
melyek szembeállításával egy világszemlélet bontakozik ki. A kő-béka lassú
járása ellentétben van a gyors és erőszakos, kegyetlen cselekvéssel: kitépték,
lenyúzták. De ez nem befolyásolja a kő-békát (minket?), nyugodtan folyhat az
erőszak.
*
Hadd idézzem fel, mit írt Ignotus 1926-ban a Nyugatban József Attila Tiszta szívvel című verséről: „…szeretem, lelkemben dédelgetem, simogatom, dünnyögöm és mormolgatom egy versét.” Én most egy Lorca-verset dúdolgatok, mormolgatok, mely így kezdődik:
Kezd a gitár.
Széttörnek a reggel
Kelyhei már.”
(Ford.: Vas István)
Csodálatos, hogy mi mindent ki lehet fejezni a
zenével, s talán a szóval is, ha valaki olyan mesterien kezel, mint Lorca/Vas
István. A gitár-motívum felbukkan Somlyó György
versében is: Mese egy
titkos óhajról:
Aki el tudja mondani, amire nem képes a száj, amely
suttog vagy üvölt, a kar, amely üt vagy ölel ….”
(Többször kellene olvasnom Somlyó
„meséit”. A felülmúlhatatlan Mese a
tébolyról és az ép észről c. verssel egyik diákom budapesti
versenyt nyert.) A gitárról szóló, varázslatos költemény így fejeződik be:
„Ha lenne egy gitárom….”
*
„Mindenkinek van egy (igaz) története és egy meséje. A mesét elmondjuk, a történetet nem.” (Szakonyi)
*
József Attila a Semmiből építi fel világát, lásd a Tiszta szívvel c. verset. Egész költészete arról a küzdelemről szól, hogyan teremt a Semmiből istent, hazát, apát, anyát, egy emberibb világot.
*
Előttem sok papír, rajta mindegyiken egy vers – angol, német, olasz, spanyol, francia nyelven. Szavalóversenyről jövök, s élmény volt hallgatni némely versmondó lányt vagy fiút, az idegen nyelv zenéjét, s látni a metakommunikáció sok fajtáját. A német versek közül Hölderlin Eichbäume (Tölgyfák) c. verse tetszett legjobban. Arról szól, hogy a költő csodálja a hegyi tölgyerdő titáni világát, de mégis szívesebben marad a völgyben, az emberek között, mert a társas lét idevonzza.
*
A bécsi Központi Temetőben. (Zentralfriedhof) A bejárat picit a Heldenplatzra, ill. a római Szent Péter térre emlékeztet. A Hegele megálmodta szecessziós templom sugároz valamit a „boldog békeidők” korából: hogyan volt képes megújulni a művészet, és a szépségbe menteni ezredévek lelkét.
A legszebb mégis Schönberg
síremléke volt: egy sarkára állított kocka. Wotruba
műve: Szabályosság és a pengeélen táncoló pillanat együttese.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése