Önarckép, 1798 wikipedia.org
Nagylelkű rokonaimtól kaptam születésnapomra egy kis Turner-albumot. Tudták, hogy rajongok Turnerért, akinek a műveiből nem is olyan rég (2009) Budapesten is nyílt kiállítás.
A művészettörténet Constable-lel és a barbizoni iskolával együtt az impresszionisták előfutáraként tartja számon. A könyv első képe a Szent Anzelm kápolnát ábrázolja (Canterbury katedrális), mely Becket Tamás koponyájának egy darabját őrzi (1794). Az utolsó címe A flotta elvonulása. Turner az elsőben az épület, a gótikus ablakok, az előtte elhaladó lovas kocsi hűséges visszaadására törekedett, míg az utolsó már szinte látomás, egybefolynak a körvonalak. A gomolygó színekben alig azonosíthatóak az épületek, az alakok, a folyó.
Turner 1795-ig csupán vízfestményeket állított ki. Első olajfestménye, a Halászok a tengeren 1796-ban készült romantikus stílusban. Mégis ahogy a felhők közül előbukkanó hold fénye visszatükröződik a tenger hullámain, azt Debussy A tenger c. műve egyik tételének címével lehet kifejezni: Párbeszéd a tenger és az ég között. (K. Clark: Nézeteim a civilizációról)
A Napfelkelte ködben (1807) már majdnem teljesen impresszionista. A Jelenet a Loire-on (1828) színtiszta Monet. A Hóvihar (1842), mely az elemek áramlását ábrázolja, egyik legmodernebb műve.
Jelenet a Loire-on impressioniste.net
Hóvihar litera.hu
S a maga sajátos módján – Whitmanre emlékeztetően – meg tudta festeni az ipari civilizáció előretörését is: Eső, gőz és sebesség (1844). Sokáig álltam a National Galleryben e kép előtt, melyről a kortársak azt mondták, hogy ez a „derék Mr. Turner újabb kis tréfája.” (Ventus Libro Kiadó)
Eső, gőz, sebesség wikipedia.org
2012
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése