Kutyabaj

       

Lina

   

            1. Evidens
   A kutyámban még sosem csalódtam. Mindig átver.

            2. Ritka találkozás
   Én – Milyen nagyot nőtt ez a gyerek, amióta nem láttam.
   Ő – Az a bátyja volt. Ez még akkor nem is létezett!

            3. Nagyhatalom
   Kehlmann, a neves német író a Spiegelben méltatta Dragomán György Máglya c. regényét. Eszmefuttatását így kezdi: 

     „Ha megkérdeznék, melyik ország napjaink vezető irodalmi nagyhatalma, valószínűleg nem az Egyesült Államok, és nem Anglia vagy Franciaország lenne a válasz, hanem Magyarország, Konrád György, Kertész Imre, Esterházy Péter és Krasznahorkai László hazája.”

           4. Konzervdobozban
   Bartis Attilának nemrég jelent meg az új regénye A vége címmel. Legnagyobb részét Jáva szigetén írta meg. Innen követte az európai történéseket, ahol is a „szégyenletesen jómódú” emberek/szardíniák magukra tekerik a fedelet: „És közben nagyokat beszélgetnek természetvédelemről, meg szegénységről meg emberi jogokról. Csak ugye a konzervet előbb-utóbb kibontják és megeszik. Nem a rosszak, hanem az éhesek. Ez történik most.”

            5. Goethe és Illyés
   Goethe egész életében dolgozott a Fauston. A bevezető vers egyik részlete arra céloz, hogy azok közül, akikre Goethe fiatalkorában felnézett, s akiktől elismerést várt, sokan már nem is élnek:

   „Fájdalmam ismeretlen tömegé lett,
    de tapsuk csak szívemnek ostora,
    s ki dalomnak örül, ha még nehány van,
    és él: bolyong szétszórtan a világban.”
                        (Jékely Zoltán fordítása)

   Hasonlóképpen ír Illyés is, csak keserűbben:

   „Akikre adhatnék: nincsenek itt.
    Akiknek dicséretére adok,
    akiknek rosszallására adok,
    nincsenek itt velem.
    ….
    Valami nyitva feledett
    folyosó-végi ablak csapkod
    ütemes-ridegen
    csontkezű tapsot.
                           (Ajtófélfának döntve vállamat - )

   

Babits és Illyés, 1931, kkg.hu