Bécsbe mentünk karácsony előtt

2011. 11. 19.

     A karácsony ünnepe a téli napfordulóhoz kapcsolódik. Sokszor mentünk Bécsbe karácsony előtt. Nagyon sötét volt. A buszban mindenki fázott és álmos volt. Eleinte csöndben voltam, hadd pihenjen mindenki. Aztán lassan derengett, világosodott. Végül diadalmasan kisütött a nap. Ez az igazi karácsonyi élmény, mondtam utasaimnak. Ébredjetek fel:  ezt ünnepelték Alexandriában, máshol is, a szűztől született Nap születésnapját (Héliosz Aion).

Goes: A királyok imádása, creativ.commons

     Ennek az átváltozásnak a jelképe a betlehemi csillag: a fény megküzd a sötétséggel, elhozza a reményt az embereknek. (Az Ómagyar Máriasiralomban is ez áll: „világ világossága”) „… elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak a feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a felett a hely felett, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt.” (Máté 1.2)

     A niceai zsinat hozott döntő fordulatot a "hitvallások" történetében. Fellépnek Arius és tanai ellen. Arius azt vallotta, Jézus nem egylényegű az Atyával, csupán hasonlatos hozzá. Az arianusok vereséget szenvedtek. A püspökök szinte egyhangúlag azt a nézetet képviselték, hogy Jézus Krisztus valóságos isten egylényegű az Atyával: „Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől.” (Niceai- konstantinápolyi hitvallás)

     Madách művének a konstantinápolyi színét (VII.) érdemes tanulmányozni. Nagy drámaírónk itt  elítéli a kereszt nevében végrehajtott öldöklést:

Patriarcha:

„Fiam, csekély dologra most nem érek,
Az Isten dícse, a nép üdve hív,
Eretnekek fölött kellvén ítélnem,
Kik mérget szórva dudvaként tenyésznek
S tűzzel vassal bár irtjuk, szüntelen
Ujúlt erővel küldi a pokol ránk.-
……
Fel falvaikra, irtsátok ki őket,
Pusztítsatok nőt, aggot, gyermeket.”

Arius vesztésre áll, creativ.commons