2012. 01. 06.
1. Babiloni
vizek
Tegnapelőtt a Széchényi
Könyvtárba mentem. Nagyon reménykedtem abban, hogy kezembe tudom venni a Hoffgreff-énekeskönyv
fakszimile kiadását. Zenei-költői kincseinket az évszázadok során gyakran
fenyegette a pusztulás. Az 1554-55-ben kiadott aprócska könyvből csupán két,
igen csonkolt példány maradt fenn. Ennek a 11. verse Az Illyés prófétáról és
Acháb királyról szóló história, melyet szerzője, Csikei István az Ószövetség
alapján verselt meg. Ugyanitt Sztárai Mihály folytatja a
próféta küzdelmeinek történetét, s az ő tollából való Az Holofernes és Judit
asszony históriája 1552-ből.
Illés próféta küldetése a Királyok könyvében van megírva. Ez a
két részre osztott krónika persze nem elsősorban történeti munka, hanem – mint
mindig a Bibliában – isten és ember kapcsolatát írja le. Az ország, a
nép, a király sorsa mindig attól függ, hogyan tartják meg az isteni törvényeket.
Az Úr így szól Salamonhoz:
„Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amikor könyörögtél
előttem. (…) És ha nekem tetsző életet élsz, ahogy élt apád, Dávid, tiszta szívvel és őszintén, és
megteszel mindent, amit megparancsoltam neked, megtartva rendelkezéseimet és
végzéseimet, akkor állandóvá teszem királyi trónodat…”
A Királyok könyve a babiloni fogság vége felé vagy azután keletkezett. A
babiloni fogság Kr. e. 8-6. században sújtotta a zsidókat, részben átalakítva
vallásuk gyakorlását. Ekkor kerültek a bibliai szövegek közé a mezopotámiai
mítoszok (teremtés, vízözön stb.). Kürosz Kr. e. 538-ban visszaadta a
zsidóknak szabadságukat. Ez a bibliai könyv elbeszéli Salamon
uralkodását (Kr. e. 970-931). Szól bölcsességéről, építkezéseiről, Júda
és Izráel elszakadásáról, a hatalomért folyó harcokról. Salamon
után fia Roboám lett a király, ill. Jeroboám, aki bűnös módon két aranyborjút
készíttetett.
 |
| Raffaello: Salamon ítélete, biblia.hu |
A változatos időszak után Acháb huszonkét évig volt Izráel királya.
Azt tette, amit „rossznak tart az Úr.” Feleségének, Jezabelnek hatására
„Baalt kezdte tisztelni és imádni.” Ez ellen lépett fel Illés/Illyés.
De erről a következő fejezetben írok, mert egy szép Ady-vers jutott eszembe:
Ültem partjain Babilonnak
S ültem már partjain a Gondnak.
Láttam már apró szenvedelmet
S láttam beteg, hosszu szerelmet.
Lelkemet már nagy válság ülte
S voltam kis álmok kis őrültje.
Néhányszor, már-már, szinte hittem
Néhányszor megjelent az Isten.
Hárfámat már fölakasztottam,
Hárfámat már leakasztottam.
Isten, kétség, bor, nő, betegség
Testem, lelkem összesebezték.
Voltam trubadur, voltam bajnok,
Rossz hátgerincen százszor hajlott.
Mennyi sok mindent odaadtam,
Amíg ily szépen elfáradtam.
Ülök, csapdos ár és hideg szél
Babiloni sötét vizeknél.
(Sötét vizek partján)
(Sötét vizek partján)
 |
| Ferencz J. linómetszete, 1941 |
2. Víz
és kenyér
Csikei István
históriája így kezdődik:
Sok királynak halálok után
Acháb király lőn király azután.
Ki az Istennek nem jára útján
De Baál istennek szolgála nyilván.
Templomában ő oltárt rakata,
Samáriában kit csináltata…
(…)
Kivel az istent ő felinditá.”
*
Közbevetve: Baál főniciai eredetű istenség, mint a kánaániak istene szerepel
a Bibliában. Szamária az északi országrész
fővárosa, a szamaritánusok a
város és a tartomány lakossága. Ugyanis II. Szargon asszír uralkodó
772-ben meghódította a várost. Az elhurcolt lakosság helyébe a környező népek
települtek, a visszamaradt zsidóság velük keveredett. Így keverednek népek és
vallások.
Az irgalmas szamaritánius Jézus
példabeszédében fordul elő (Lukács 10,
30-37). Segítségére sietett egy kirabolt, félholtra vert embernek, azaz
a lenézett, megvetett szamaritánius is lehet tisztességes!
*
Olvassuk tovább Csikeit:
Prófétál vala akkor az Illyés
Ki az istennel vala nagy kedves,
Emberek közt nagy dücséretes,
Acháb királynak nagy híres-neves…
Illyés tudta, mi a bűne a királynak, de nemcsak felismerte a vétket,
hanem kiszabta a büntetést is:
Megmondá néki, hogy mi történnejék:
Három esztendeig esső nem esnék.”
 |
| Illés próféta a Karmel hegyen, keresztény.hu |
Ki tudja túlélni ezt a gyötrelmes helyzetet, szárazságot, szomjúságot? Illyésnek
azonban nem kell csüggednie, az Úr segítségére siet. Először a hollók
visznek neki ennivalót:
Csudát az isten tészen vala,
Az hollók kenyeret, húst hoznak vala.
Vizet szerezni bajosabb volt a prófétának, Illyés már nagyon szomjas
volt, erősen kérte az Urat, hogy adjon neki inni is. Saraptába küldte az
Úr. (Főníciai város). Itt egy özvegyasszonnyal kellett találkoznia az Úr
utasítása szerint. (Mint egy kémregényben) Az asszony éppen fát gyűjtött, de
Illyés kérésére kénytelen volt abbahagynia a munkát, hogy elmenjen innivalóért.
Illyés még idejében észbe kapva utána kiáltott:
Asszonyi állat kérlek tégedet,
Hozz te kezedbe nékem kenyeret!
Az asszony zavarba jött, mert csupán egy kis lisztje és olaja volt, mellyel
egyébként magát kenegette:
Öl az isten, nincsen kenyerem,
Csak vagyon nékem egy kicsin lisztem,
Kit béfoghatna markába kezem;
Kicsin olajom, kivel kenjem magam.”
Illyés ragaszkodik hozzá, hogy az asszony süssön neki pogácsát. Nagyon
éhes lehetett, a próféták is csak emberek! Kénytelen sokat ígérni Isten
nevében, hogy ne aggódjon jótevője: sose fog elfogyni a liszt, de az olaj sem,
sok eső fog esni, s ennek nyomán bőséges gyümölcstermés lesz. És így lőn. Sosem
fogyott el a liszt és az olaj. S eképpen:
Csak mü is bízzunk ő felségében,
És higgyünk (az) ő istenségében.
Nem
hagy meghalnunk mü éhségünkben,
De támasz lészen mü szükségünkben.”
Az utolsó versszakban a szerző elárulja, hogy természetesen a Bibliából
merítette a történetet, s az abból fakadó hitet, valamint azt is, hogy Nyigtótfalvában
írta meg művét, 1542-ben.
3. Elviszi
mind…
Az Útrakelő váltott lovakon száguld tovább. Most a Bibliát
olvasom, hogy megismerjem Illyés/Illés (most már inkább Illés)
további küzdelmét.
Föltámasztja az özvegyasszony gyermekét, s ezért gyanúba keveredik. Nem Jézusnak
adott mintát ezzel a cselekedetével? Ám mikor már megérett a helyzet,
különleges módon bizonyítja be Urának felsőbbségét, igazi isten voltát: Baál
papjai hiába várják, hogy oltárukon kigyulladjon a tűz, ám azonnal
„lecsapott az Úr tüze, és fölemésztette az égőáldozatot…”
Jezabel ennek ellenére vagy éppen ezért tovább üldözte Illést,
aki elfutott egészen az Isten hegyéig, Hórebig. (Itt jelent meg az Isten
Mózesnek lángoló csipkebokorban.) Itt megérezzük, hogyan születik meg
Isten szellemi élménye, hogyan válik az Úr szinte eszmévé:
„Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a
hegyre az Úr színe elé! És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a
hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben.
A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A
földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk susogás hallatszott.”
 |
| Hóreb/Sinai-hegy, scriptures.lds.org |
A próféta nemcsak az Urat képviseli, hanem az igazságot is védelmezi. Jezabel
„megszerzi” Áhábnak Nábot szőlőjét. Ráadásul, hogy biztos
legyen a dolgában, megvádolja, majd halálra kövezteti Nábotot. Áháb később hiába
szaggatja meg ruháit, hiába ölt zsákruhát, hiába böjtölt, a találomra kilőtt
nyílvessző halálra sebzi. Mi sejtjük, hogy ez nem lehetett véletlen.
Illés a Királyok könyve 2. részének elején bukkan fel újra. Akháziát,
Áháb fiát is megrója, tűzzel emészti el követeit. De hamarosan ő is
eltávozik: „És lőn, amikor beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal
elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égre.”
Lehet találgatni: büntetés vagy jutalom?
Ady talán felel rá:
Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors sziveket ad neki,
Ezek a tüzes szekerek.
Az Illés-nép Ég felé rohan
S megáll ott, hol a tél örök,
A Himaláják jégcsucsain
Porzik szekerük és zörög.
Ég s Föld között, bús-hazátlanul
Hajtja őket a Sors szele.
Gonosz, hűvös szépségek felé
Száguld az Illés szekere.
Szivük izzik, agyuk jégcsapos,
A Föld reájuk fölkacag
S jég-útjukat szánva szórja be
Hideg gyémántporral a nap.
(Az Illés szekerén)
 |
| Bényi Árpád: Mennybe mentek, artline.hu |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése