Mit kíván a magyar...?

Októberi jegyzetek

 Csongor és Tünde

             Ma délelőtt a Vígszínház Házi színpadán. Egy újvidéki rendező, Puskás Zoltán olvasta el értőn Vörösmarty művét, kihúzta, amit fölöslegesnek tartott, hozzátette a maga látomását, szakértelmét, tudását. Így lett csupán egy felvonás.

                                                                                Az Éj (Venczel Vera)     tozsdeforum.hu

            
     Nagyszerűek a színészek. Ott állnak már a kezdet kezdetén a színpadon háttal nekünk. Venczel Vera, mintha fekete papundekliből kivágott figura lenne.  Majd megelevenedik, s fekete ruhájában csodálatosan, érthetően elmondja az Éj monológját. (Mintha mi mondanánk magunknak legmélyebben átélve.) A sötét, reménytelen elmúlás, az Éj hangja felhangzik az előadás végén is, ezzel záródik a mű. Jellemző azonban, hogy a mű utolsó két sora már elmarad:

                           „Jőj, kedves, örülni az éjbe velem,

                             Ébren maga van csak az egy szerelem.”

             Ebben az előadásban, bár egymásra találnak a szerelmesek, Tünde a képzelt oltár előtt összeesik, meghal. Gyászba borul mindenki, mint a Rómeó és Júliában. Sehova sem vezetett az út, a hosszú vándorlás, egymás keresése. Éppen ez látszik ebben a változatban a legfontosabbnak: az állandó, mindig csalódást okozó úton levés. De nemcsak a két főszereplő keresik makacsul létük értelmét, a beteljesülést, nem kevesebb szenvedéllyel Balga és Ilma is. Mirigy is. Az ördögfiak is, akiket megfoszt örökségüktől Csongor. Szenvednek emiatt, de Csongor e varázsszerek (bocskor, ostor palást) segítségével sem jut közelebb céljához. Sokatmondó Balga tekintete: mennyi megdöbbenés, néma értetlenség, rosszallás, amikor Csongor becsapja az ördögfiakat. Azt jelenti ez a tekintet, hogy senkinek nem szabad tudván-tudva igazságtalanságot cselekedni. (Csöre Gábor alakítása)

            Balga és Ilma kapcsolata sokkal élettelibb, mint a vértelen, álmodozó, magasabb szférában mozgó, az eszméket, a szellemet képviselő, légiesebb Csongor és Tünde, akik számtalan akadályba botlanak. A rossz tettre készebb, mint a jó. Az ördögfiak betöltik a teret. Megdöbbentő, hogy mennyire kiismerhetetlen a világ. Milyen sok az álca, álöltözet, titkolt szándék, lelki nyomorúság, gőg, felfuvalkodottság, hatalomvágy. Senki sem az, aminek látszik.

            A mű végén az összes szereplő almát eszik. Ez utalás az aranyalmára, de a fogak között hersegő alma csak pótléka az igazinak. Elkeseredetten, sírva vigadnak, majd – hisz minden reménytelen – hirtelen földhöz vágják az almákat. S ha az ember végigtekint a színteret szegélyező fákon, mind félbe vannak vágva, eleve így fogadtak minket, csak nem láttuk, mert másra figyeltünk, még nekünk is volt hitünk, illúziónk, most az is szemünkbe ötlik, hogy avar borítja a kertet.

 Este a teraszon

             Azért ültem ide, mert talán az utolsó szép, őszi nap estéje. Weöres összegyűjtött művei közül az utolsót, prózai kötetét lapozgatom. E nemben is megállta volna a helyét a legnagyobbak között. Jó olvasni mindjárt az első írását, egy novellát (!). Költőre vall Halálosnak nevezni egy falut, ezen az alapon persze minden emberi településre ráillik ez az elnevezés. „A fák úgy hadonásznak errefelé, mint a rossz szavalók.” „A szél besziszeg a deszkakóter résein.” Milyen régen hallottam a kóter szót. Minden megéled Weöres képzeletében. A „Zörgős” nem más, mint a csontváz halál. Fel lehet tenni „düddő” kérdést! Jó szavak még a csimota, lasponya, berkenye. Vagy „bekászálódott a kaszás” hozzánk.

                                                                                    Weöres Sándor  (dia.pool.pim.hu)

            
     Izgalmas Csorba Győzőhöz fűződő barátságáról olvasni, meghatóak a Babitsról írottak. Külön örülök, hogy Martyn Ferencről is szólt. Gyűjteményes kiállítását nyitotta meg 1978-ban. Ebből is kitűnik, Weöres nagyon értett a művészethez, nem beszélve arról, hogy kiváló drámaíró is volt, lásd a dráma-kötetben olvasható Octopust. Tévedés, hogy apolitikus volt. Nagyon is jól látta – kénytelen volt -, mi zajlott le a XX. században.

              A soproni múzsa c. köszöntésében olvasható a VÍZÖNTŐ c. kis verse, melynek utolsó versszaka így hangzik:

                                      Alföldi kút, tanya árnyán,

                                   Nem unod egyhelyt szolgálván?

                                - Felhővé tornyosúlok,

                                  Villámlok, a mélybe lehullok. -

      Nemrég feladat volt nekem ez a vers: vajon hogyan elemzem verstanilag? Úgy érzem, sikerült megoldanom. Nem árulom el, mire jutottam, legyen másnak is rejtély.

  *

             Tegnap a Pesti Színházban. Eszenyi rendezésében egy mai témájú angol darab: Simon Stephens Punk Rockja. A valóság mindig megdöbbentő. Nem tudjuk, nem látjuk, nem érezzük a bajt, míg nem robban, amikor már késő. Nyílván az a sok – érthetetlennek tűnő - iskolai mészárlás ihlette meg a szerzőt. A feszültség görcsbe rántja a nézőt. Egyre durvábban tobzódik az erőszak, nincs gát, mindent meg lehet tenni. Érezzük, tragédiának kell történni. Csak nem tudjuk még, hogyan. A főhősnél végül is a szerelmi csalódás okozza a gátszakadást. A szerelem mindent pótolhatott volna. Így marad az üresség, a sivár erőszak, melyet legyőzni reménytelen. Varjú Kálmán nagy alakítása.

            Egy évvel ezelőtt voltunk Angliában. London lenyűgöző volt. Ki gondolta volna, hogy egy év múlva zavargások törnek ki, s a főváros utcáit fosztogató bandák járják, akiknek, úgy tűnik, nincs vesztenivalójuk. Biztosan így érezte William is, a főszereplő (nem Sh.), sőt még hírneves is lehet. A dolog persze nem ilyen egyszerű, ezt érzékelteti a pszichiáter mély csöndje. (Hegedűs D. Géza)

 *

             "Szegény kis Magyarország", hallottam valamikor ezt a szomorú, ugyanakkor józan mondatot. Ugyanis mind két jelző igaz. De annyira nem szegény, hogy ne teremtene urainak tejjel-mézzel folyó Kánaánt.

                                                     *

             Röpke idézet a Mentés másként c. könyvből: „A könyveket nem kell megérteni, elég az inspiráció, amit bennünk keltenek, gyakran már pusztán azzal, hogy a kezünkben tartjuk s olvassuk őket. Nem a könyv számít, hanem olvasója.” (145) 

     Régi emlék: A Szabó Ervin Könyvtár kerületi fiókjába viszem vissza a Varázshegyet. Biztos nem olvastad el, mondta a könyvtáros. Elolvastam, de hogy mennyit értettem belőle, kétséges. Negyedikes (gimnazista) koromban belekezdtem a Doktor Faustusba.

Október 13.

             Röhrig Géza verseit hallgattam a rádióban. Új volt számomra költészete, mintha idegen bolygóra léptem volna, pedig már hét kötete jelent meg. 2000 óta New Yorkban él.    Barátai, tisztelői mondhatták a különös költeményeket, nem szakavatott színészek. Ami a legnagyobb hatást tette rám, a Mit kíván a magyar homeless c. vers. József Attila jut eszembe: ő a Tiszta szívvelben, azt mondta el, mije nincs, Röhrig azt, hogy mit szeretne, mivelhogy semmije sincs.

            Olyan szerepversről van szó, melyben a költő önmagáról is vall, de megjeleníti a valóságnak egy szeletét: a homeless-létet. Különös feszültség van már a címben is: érzékelteti azt a bonyolult összefüggést, mely nemzet és egyén, múlt és jelen között van. S mindezt magyaros ritmusban, újra csak József Attilára kell gondolnom, az Ülni, állni, ölni, halni gondolatritmusa, főnévi igenevei, felező nyolcasai testvéri rokonságban vannak Röhrig soraival:

                              

                                   málha nélkül járni könnyen

                                   ahogy élek megköszönjem

                                   ….

                                   hajat mosni, körmöt vágni

                                   pizsamámat gombolászni

                                   ….

            Végül:

                                   s ha eljön aminek el kell

                                   uniót a Jóistennel

            Végül is milyen vágyakat hordoz magában a magyar homeless? Szeretne teljes emberként élni, jövőt, otthont, családot, biztonságot, hitet.

           

Útközben

Pannonhalma

            Még Győr előtt balra láthatjuk, ha jó a szemünk, Pannonhalmát, első Benedek-rendi apátságunkat. Alapítólevele 1002-ből való, de Géza fejedelem már 996-ban építtetni kezdett itt egy templomot a bencések számára. Egy falmaradvány őrzi emlékét. A mai templomot 1224-ben szentelték fel. A román stílusú épület az évszázadok során barokk és klasszicista elemekkel bővült.  A tatárok ostromát a szerzetesek fegyvereseikkel visszaverték. Viszont a török időkben megszűnt itt a szerzetesi élet, csak 1639-ben költözhettek be újra.

            Az apátság már az Árpád-korban is a kultúra, egyik fontos színhelye volt. Itt vetették papírra Szent István nagyobb legendáját és a Szent Imre-legendát. Nagyon értékes a mintegy 400 000 kötetet magába foglaló könyvtára. Itt őrzik a Tihanyi Alapítólevelet is. Jelentős a bencések oktató tevékenysége. Most csak arra emlékeztetek, hogy ők tanították Habsburg Ottót, aki a magyar érettségi vizsgáján (Ady Lajos volt az elnök) elmondta Petőfi Akasszátok föl a királyokat! c. versét.

                                                                                  wikipedia.org

Lébény

            Lébényben, Győrtől kb. húsz kilométerre található a középkori Magyarország egyik legszebb épülete, a Szent Jakab apostol plébániatemplom. Volt szerencsém körbejárni, falai közé belépni. A jáki templomhoz hasonló, kevésbé díszes, de a román stílus itt is áhítattal tölti el az embert. 1206-os évszám olvasható a falán, bencések lakták.

                                                                                      vadaro

Tafelspitz

            Rómában élj úgy, mint a rómaiak! Tekintettel arra, hogy mi most Bécsbe utazunk, kimásolok Ewald Plachutta szakácskönyvéből egy osztrák receptet, melynek a neve:

Hozzávalók:

(6-8 személyre)

1 vöröshagyma, héjastul, félbevágva

2 kg marhafartő

3,5 liter víz

10-15 borsszem, fekete

25 dkg zöldség (répa, sárgarépa, zeller és petrezselyem gyökér, egyenlő arányban)

1 póréhagyma, félbevágva, megmosva

alaplé, lehetőleg instant por

só

metélőhagyma, apróra vágva, díszítéshez

Elkészítés

            A hagymát héjával együtt a vágott oldalán egy alufóliával kibélelt tepsiben zsiradék hozzáadása nélkül sötétbarnára pirítjuk. A húst langyos vízben megmossuk, lecsepegtetjük. Vizet forralunk, a húst beletesszük, és lassú tűzön főzzük. Folyamatosan lehabozzuk, hozzáadjuk a borsot és a hagymát. Kb. 25 perccel a várható főzési idő előtt hozzáadjuk a gyökereket, a póréhagymát és kívánság szerint az alaplét). A főtt húst kiemeljük a levesből, ujjnyi vastagságú szeletekre vágjuk, tálaljuk. Sóval, metélőhagymával megszórjuk. A levest leszűrjük, sóval ízesítjük.

A főzés időtartama: 3-3,5 óra.

JÓ ÉTVÁGYAT KÍVÁNOK !

                                                                                          gasztrokaloz.ucoz.hu

Karácsony 2

                                                                                       mondoka.abbcenter.com

            Elzászból származik a karácsonyfa-állítás. A XVII. századi adatok ezt bizonyítják. Almával, aranydíszekkel, gyertyával ékesítették, ami azt is jelenti, hogy valami ősire akartak utalni vele.

            A Bibliában Ádám és Éva bűnbeesésénél a tudás fájának gyümölcse még nincs közelebbről meghatározva. Az ókeresztény és a bizánci művészetben legtöbbször fügének, Nyugaton egyre inkább almának képzelték el. (A középkori latinban a mālum ’alma’ és a malum ’baj, gonosz’ jelentésű szavak kiejtése egybeesett)

            Az alma az ókorban a termékenység, a halhatatlanság, a szerelem és a szépség szimbóluma volt. (Lásd Heszperidák almái, Aphrodité jutalma, Csongor és Tünde stb.) A gyertyagyújtás pedig a kereszténység előtti téli napforduló fényünnepére is utal.

            Az egyházi kultúrához akkor kapcsolódott, amikor a templomban is felállították a karácsonyfát, és aláhelyezték a betlehemet, amely megjeleníti Krisztus születésének körülményeit.

            Magyarországon nemesi, polgári körökben jelent meg először. Brunszvik Teréz állította az első karácsonyfát Martonvásáron, 1824-ben. Az ő nevéhez fűződik az első óvoda a Habsburg Monarchiában. (Húga volt a halhatatlan kedves?) Podmaniczky báró visszaemlékezésében leírja, hogy ők 1828-ban állítottak először fát.

*

            Érdekes, hogy a görögöknél meg kellett szerezni az almát, a Bibliában pedig óvakodni kellett tőle.

                                   Jékely Zoltán: Karácsonyfa-díszítés

                                               (részlet)

                                   A nagy üveggömböt illeszd középre,

                                   ez volt mindig karácsonyfánk szíve;

                                   vörös-arany mélységibe nézz be:

                                   tán gyermekkorod költözött ide.

                                   S a többi cifraságot sorra mind,

                                   a kéményseprőt s az aranydiókat,

                                   rakosgasd fel régi törvény szerint,

                                   melynek betűit a véredbe róttad.

                                                                                                                          jelesnapok.oszk.hu

A vég kezdete (Bécs 6)

Otto von Habsburg

      (1912-2011)

                                                                                  Károly megkoronázása    nationalinterest.org

            A Stephansdomban felhangzott Josef Haydn császárhimnusza. Az első sorban állt – ahogy a Presse beszámolt róla – az Osztrák Köztársaság elnöke, középen Habsburg Ottó koporsója fekete-sárga lepellel borítva, rajta a monarchia címere. Így búcsúzott Bécs a trónörököstől. Már korán reggel felvonultak a hagyományőrző egyletek a dóm körül, kibontották zászlaikat. Nem mindennapi látványosság lehetett a dragonyosok, nyalka huszárok színes egyenruhája. Jöttek még a tiroli vadászok, császárvadászok stb. Sok órán keresztül vártak a fellépésre.

            Fehér rózsával díszítették a dómot, megérkeztek az európai uralkodó házak képviselői. Michael Haydn C-moll rekviemje szólalt meg , s összeolvadt az itt és a most a rég elmúlttal, mert  Schönborn kardinális így szólította meg Ottó legidősebb fiát, aki most a nagy családban átvette apja helyét: „Károly főherceg!” (Erzherzog Karl). Az apostoli nuncius olvasni kezdte XVI. Benedek üzenetét: „Császári fenség, Ausztriai Károly főherceg!” (Seiner Kaiserlichen Hoheit, Erzherzog Karl von Österreich!) Majd egy ponton – zseniális a rendezés – maga Károly folytatta az olvasást, sőt az unoka is, Ferdinand Zvonimir, akit Zágrábban kereszteltek meg.

            Végül Schönborn kardinális összefoglalta Ottó életét, érdemeit, aki hat éves volt, amikor összeomlott a birodalom. Felrótta Ferenc Józsefnek, hogy elindította az I. világháborút. Ez volt az ősbűn, melyből sok szörnyűség következett. Azonban az utód kötelességének tartotta, hogy begyógyítsa a sebeket, melyeket ez a tévedés okozott. Európa békéjét, egységét szolgálta.

            Ezután indult útjára a gyászmenet, a Pummerin („zúgó”) hangjára. A köztársaság katonái az élen. Végigmentek a Grabenen és a Kohlmarkton a Heldenplatzig (Hősök tere). A külső várkapunál (Äußeres Burgtor) 21 lövés dördült, majd a Ringen folytatódott a menet az Albertináig, illetve a Tegetthofstrassén a Neuer Marktig, végül a Kapucinusok templomáig. Itt Ulrich-Walter Lipp a család barátja kért bebocsátást. Felsorolta a trónörökös tizenhárom címét. „Nem ismerjük” – hangzott belülről. Erre Lipp öt köztársasági tisztségét mondta el. Újra csak: „Nem ismerjük.” Végül elhagyta az összes földi címet, rangot, s Ottót csupán egy bűnös léleknek titulálta. Erre Gottfried páter (milyen jellemző név!) kinyitotta a kaput. Ottó hamarosan édesanyja mellé került.

            Egyszer kezet fogott velem. A József Attila Színházban volt vele egy beszélgetés. Utána belógtam a fogadásra, és autogramot kértem tőle egy előre megvásárolt képeslapra, mely a budai várat ábrázolta.

                                                              A Kapucínusok temploma       houali.com

A politika és a művészet terei (Bécs 3)

            Itt állunk a Hofburg sarkán. A Hofburg a Habsburgok rezidenciája volt I. Albert óta (1283-ban kapta meg a stájer és az osztrák hercegséget) az Osztrák Magyar Monarchia végéig (1918). Lenyűgöző méreteivel, a régi Ausztria nagyságának és gazdagságának szimbóluma. Ma egyrészt látogatható Ferenc József és Sisi rezidenciája, másrészt az államelnök II. József termeiben dolgozik, itt van a kincstár, a nemzeti könyvtár, a spanyol lovasiskola, múzeumok, a kápolnában a Wiener Sängerknaben működik. Az építészettörténete a gótikától az eklektikáig terjed, de talán a barokk nyomta rá legjobban bélyegét, elsősorban Fischer von Erlach személyében.

            Két hatalmas múzeumot látunk a körút másik oldalán. A baloldali a Kunsthistorisches Museum. Akik voltak velünk benn, talán emlékeznek Canova szobrára: Theseus legyőzi a Minotaurust. A lépcsőház mennyezetét Munkácsy festménye díszíti. Képtára mintegy 7000 festményből áll. Dürertől Tintorettóig mindenki megtalálható itt. A jobboldali múzeum a Naturhistorisches Museum. A természettudományok nem izgatnak, de ennek a gyűjteménynek a gazdagsága mindenkit ámulatba ejt. Amire valóban kíváncsi voltam, az a Willendorfi Vénusz. Jó név egy kis szobrocskának.

            Mind a két múzeumot a császári udvarnak építették olasz reneszánsz stílusban. 1872 és 1881 között. Tervezőik Gottfried Semper (külső) és Karl von Hasenauer (belső tér). A két hatalmas múzeum között egy szép parkot létesítettek, középen a Mária Terézia császárnő emlékművével, Kaspar Zumbusch műve, 1888.

            Kiemelkedő épület a Parlament, mely a görög templomokra emlékeztet. Theophil Hansen tervei alapján készült 1873 és 1883 között. A középső timpanonban Ferenc József látható (Hellmer). A főbejárat előtti díszkút oszlopán Pallasz Athéné 4 m magas márványszobra áll. Karl Kundmann alkotása, 1892-1902.

artflakes.com

            A Burgtheater. Már a nevéből is gondolhatjuk, hogy udvari színházként épült 1874 és 1888 között Gottfried Semper és Karl von Hasenauer tervei alapján, olasz reneszánsz stílusban. Az első bécsi színházat Mária Terézia alapította 1741-ben. Fia, II. József elrendelte, hogy az udvari színháznak nemzeti színházzá kell válnia. A legkiválóbb színházak egyike német nyelvterületen. A Városháza felől lehet jól látni a Burgtheatert.

            Rathaus, azaz Városháza. Egyik fő célunk, ott van ugyanis a karácsonyi vásár. Óriási neogótikus épületét Friedrich Schmidt tervezete. Épült 1872-1883 között. Schmidt tanítványa és munkatársa volt Steindl Imre és Schulek Frigyes. Ez a hatás érezhető a magyar parlament épületén, de talán még a Mátyás templomon és a Halászbástyán is. A torony 98 m magas, a tetején áll a három és félméteres Rathausmann, a városházi emberünk. Ha jól megfigyeljük az ablakokat, mindegyiken egy szám van, a szentestéig tartó napok száma. S minden nap kinyílik egy ablak, minden nap közelebb kerülünk ahhoz a pillanathoz, amikor megkapjuk a várva várt ajándékot. Tulajdonképpen ez az advent: a várakozás.

*

Köves József: Advent Bécsben

Izzó aranylabdák támadták az eget

gesztenyés nénike kínált friss meleget

dalolt a Mahler Strasse gusta volt nagyon

az egész belváros csupa kincs és vagyon

még a koldus is kék gyertyának öltözött

s csillagszórót gyújtott két dankeschön között

ezüst angyalkák Srauss-keringőt táncoltak

stille Nachtot fújt a szájharmonikás vak

csengettek az eurók papírpoharában

kis hópihe is lehullt bánatában

az égről sok csillag szállta meg a dómot

béke áradt mindenből és tüchtig jómód

a Rathaus mögött árusbódék csillogtak

és mint nyugalomban városiak szoktak

burgerek ették a ham burgert, a vurstot

forralt bort ittak rá, no meg édes mustot

igen, átjárt ott a békebeli béke

s arra jöttem haza, hogy mindennek vége.

                                    (2002, a szerző Lájkolom a magyar nyelvet c. kötetéből)

Erről a pesszimizmusról a következő Ady-sorok jutnak az eszembe:

Az adhatás gyönyörüsége
És a ma öröme telít
És hogyha véget mondanál,
Hát - akkor sincsen vége.

                 (Ady: Akkor sincsen vége)

*

            Én már előre kaptam egy ajándékot: Kemény István Állástalan táncosnő c. kötetét forgatom (Összegyűjtött versek, 1980-2006) Próbálok nagyon hatásos verskezdetet találni. A Búcsúlevél első sora ilyen volt: „Édes hazám, szerettelek.” Múlt időben. Találtam egyet:

                                   „Vajon kinek nem szorítja el a torkát,

                                      ha üres folyó partján

                                     zokog a horgász?”

                                                           (A kisszerűség, 1983)