Elzászból származik a karácsonyfa-állítás. A XVII. századi adatok ezt bizonyítják. Almával, aranydíszekkel, gyertyával ékesítették, ami azt is jelenti, hogy valami ősire akartak utalni vele.
A Bibliában Ádám és Éva bűnbeesésénél a tudás fájának gyümölcse még nincs közelebbről meghatározva. Az ókeresztény és a bizánci művészetben legtöbbször fügének, Nyugaton egyre inkább almának képzelték el. (A középkori latinban a mālum ’alma’ és a malum ’baj, gonosz’ jelentésű szavak kiejtése egybeesett)
Az alma az ókorban a termékenység, a halhatatlanság, a szerelem és a szépség szimbóluma volt. (Lásd Heszperidák almái, Aphrodité jutalma, Csongor és Tünde stb.) A gyertyagyújtás pedig a kereszténység előtti téli napforduló fényünnepére is utal.
Az egyházi kultúrához akkor kapcsolódott, amikor a templomban is felállították a karácsonyfát, és aláhelyezték a betlehemet, amely megjeleníti Krisztus születésének körülményeit.
Magyarországon nemesi, polgári körökben jelent meg először. Brunszvik Teréz állította az első karácsonyfát Martonvásáron, 1824-ben. Az ő nevéhez fűződik az első óvoda a Habsburg Monarchiában. (Húga volt a halhatatlan kedves?) Podmaniczky báró visszaemlékezésében leírja, hogy ők 1828-ban állítottak először fát.
*
Érdekes, hogy a görögöknél meg kellett szerezni az almát, a Bibliában pedig óvakodni kellett tőle.
Jékely Zoltán: Karácsonyfa-díszítés
(részlet)
A nagy üveggömböt illeszd középre,
ez volt mindig karácsonyfánk szíve;
vörös-arany mélységibe nézz be:
tán gyermekkorod költözött ide.
S a többi cifraságot sorra mind,
a kéményseprőt s az aranydiókat,
rakosgasd fel régi törvény szerint,
melynek betűit a véredbe róttad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése