Avenidas

Sugárutak

Sugárutak és virágok

Virágok

Virágok és nők

Sugárutak

Sugárutak és nők

Sugárutak és virágok és nők és

egy csodálójuk

     Egy berlini főiskola falán olvasható a fenti költemény, Eugen Gomringer verse. A szociális munkásokat képző intézmény évekkel ezelőtt elhatározta, hogy költői díjat ad ki. Az Alice Salomon Költői Díjat 2011-ben Eugen Gomringernek, a svájci költőnek, a konkrét költészet atyjának ítélték oda. Ugyanakkor engedélyt kértek tőle, hogy egyik verse felkerüljön az épület homlokzatára. A költő a fenti kis költeményt javasolta. Igaz spanyolul íródott a vers, mert különös módon a svájci Gomringer apuka egy bolíviai nőt vett feleségül. Eugen Gomringer felnővén, főleg Németországban tevékenykedett, verseit németül, spanyolul, franciául és angolul írta. Ha elemezni akarnám a konkrét verset, elmondanám a kíváncsi diákoknak, hogy a vers hőse sétál valamely nagyváros sugárútján (Párizs? Berlin?), gyönyörködik a virágokban és a nőkben.

     Újabban az iskola diáktanácsa úgy véli, hogy Gomringer a klasszikus, patriarchális művészet képviselője, mely szerint a nők csupán szép múzsák, sőt ez a költemény kellemetlen szexuális zaklatás, melynek a nők nap mint nap ki vannak téve. Ugyanis a „csodálatot” a férfiak olykor túlzásba viszik. Helyes lenne tehát a költeményt az intézmény faláról eltávolítani.

     Eugen Gromingenek van egy lánya, szintén költő. Ugye jól gondolom, hogy, a ma 93 éves férfiú, egykor túlzásba esett!!

Az égő ház

Fritz Cremer: Brecht, la.wikipedia

     Nagy lelkesedéssel olvastam valaha ezt a Brecht-verset Hajnal Gábor fordításában. (Helikon, 1965) Kerestem a kötetet, de nem találtam meg. Így saját fordításomban teszem közzé.

Bertolt Brecht:

Buddha példázata az égő házról

Gotama Buddha szólt a

Mohóság kerekéről, melyhez kötve vagyunk, s ajánlotta:

Mondjunk le minden vágyról, és

Így lépjünk be a Semmibe, melyet Nirvánának nevezett.

Egy napon azt kérdezték tőle tanítványai:

Milyen ez a Semmi, Mester? Mindnyájan

Szeretnénk lemondani a vágyainkról, ahogy ajánlod, de

                                                                       mondd,

Ez a Semmi, melybe belépünk,

Olyan-e mint az eggyé válás minden teremtménnyel,

Mint mikor az ember könnyű testtel a vízben lebeg, délben,

Gondolattalan, lustán lebeg a vízben, vagy elalszik, s

Alig tudja, míg takaróját megigazítva,

Gyorsan álomba merül, vajon ez a

Derűs, a jó Semmi, vagy ez a Semmi csak

Egyszerűen semmi, hideg, üres, értelmetlen.

Hosszan hallgatott Buddha, aztán könnyed szóval mondta:

Nincs válasz a kérdéseitekre.

De este, amikor sétálni mentek,

Buddha a kenyérfa alatt ült, s elmondta

Azoknak, akik nem kérdezték, a következő példázatot:

Egy égő házat láttam nemrég, a tetőt

A láng nyaldosta. Odamentem és észrevettem,

Hogy emberek vannak még benn. Beléptem az ajtón, s felszólítottam őket,

Mivel lángban áll a tető,

Gyorsan menjenek ki. De úgy tűnt,

Nekik nem sürgős.  Valaki megkérdezte,

Mialatt már a tűz a szemöldökét perzselte,

Milyen az idő odakint, vajon nem esik-e,

Nem fúj-e a szél, lesz-e ott egy másik ház,

S hasonlókat. Válasz nélkül kijöttem. Ezek - gondoltam -

Meg fognak égni, mivel nem hagyják abba

A kérdezősködést. Valóban barátaim,

Akinek lába alatt nem oly forró a talaj, s inkább marad, minthogy

Menekülne, annak

Nincs mondanivalóm. Imígyen szólt Gotama Buddha.

….

     Itt nem fejezte be Brecht. Még aktualizálta a példázatot: írt még a kapitalizmus felszálló bombázó repülőgépeiről is…  Úgy gondolom ez a példázat minden magyarázat nélkül megáll önmagában. Kései felismerés: az égő háznak talán nincs is kijárata.