Fritz Cremer: Brecht, la.wikipedia |
Nagy lelkesedéssel
olvastam valaha ezt a Brecht-verset Hajnal Gábor fordításában. (Helikon, 1965) Kerestem a kötetet, de nem találtam meg.
Így saját fordításomban teszem közzé.
Bertolt Brecht:
Buddha példázata az égő házról
Gotama
Buddha szólt a
Mohóság
kerekéről, melyhez kötve vagyunk, s ajánlotta:
Mondjunk
le minden vágyról, és
Így
lépjünk be a Semmibe, melyet Nirvánának nevezett.
Egy napon
azt kérdezték tőle tanítványai:
Milyen ez
a Semmi, Mester? Mindnyájan
Szeretnénk
lemondani a vágyainkról, ahogy ajánlod, de
mondd,
Ez a
Semmi, melybe belépünk,
Olyan-e
mint az eggyé válás minden teremtménnyel,
Mint
mikor az ember könnyű testtel a vízben lebeg, délben,
Gondolattalan,
lustán lebeg a vízben, vagy elalszik, s
Alig
tudja, míg takaróját megigazítva,
Gyorsan
álomba merül, vajon ez a
Derűs, a
jó Semmi, vagy ez a Semmi csak
Egyszerűen
semmi, hideg, üres, értelmetlen.
Hosszan
hallgatott Buddha, aztán könnyed szóval mondta:
Nincs
válasz a kérdéseitekre.
De este,
amikor sétálni mentek,
Buddha a
kenyérfa alatt ült, s elmondta
Azoknak,
akik nem kérdezték, a következő példázatot:
Egy égő
házat láttam nemrég, a tetőt
A láng
nyaldosta. Odamentem és észrevettem,
Hogy
emberek vannak még benn. Beléptem az ajtón, s felszólítottam őket,
Mivel
lángban áll a tető,
Gyorsan
menjenek ki. De úgy tűnt,
Nekik nem
sürgős. Valaki megkérdezte,
Mialatt
már a tűz a szemöldökét perzselte,
Milyen az
idő odakint, vajon nem esik-e,
Nem fúj-e
a szél, lesz-e ott egy másik ház,
S
hasonlókat. Válasz nélkül kijöttem. Ezek - gondoltam -
Meg
fognak égni, mivel nem hagyják abba
A
kérdezősködést. Valóban barátaim,
Akinek
lába alatt nem oly forró a talaj, s inkább marad, minthogy
Menekülne,
annak
Nincs
mondanivalóm. Imígyen szólt Gotama Buddha.
….