2019. szeptember 29., vasárnap

Rocca parancsnok hangja


Séta Blackyvel, 2011. dec.

     Néhány nappal ezelőtt, amikor szokásos esti sétánkat tettük Blackyvel, a Bókay-kert kerítésénél hirtelen megállt a kutya, és szimatolni kezdett. Nem láttunk semmit a sötétben, csönd volt, hóbuckák, csupasz fák, homályba vesző épületek. Másnap ugyanúgy, de a magas betonaljzat mögül most morgás is hallatszott. Harmadik nap feleségem felderítette, hogy mások is tudnak a gazdátlan kutyáról, de elzavarták a bátortalan, kéregető kiskutyát.

     Azután együtt vonultunk, mint az üdvhadsereg, élelemmel a zsebünkben, hogy segítsünk a kutyán. Erzsike már helyet is keresett – átmenetileg – szegény jószágnak.

     Riadt kutyuska, félelem volt a szemedben. A kerítésen át adott ételt felfaltad, de mikor bementünk a Kertbe, hogy hazacsalogassunk, elinaltál. Tudtad útját-módját, hogy menekülj előlünk. Avar-vackodra ennivalót tettünk, mely másnapra eltűnt.

     Blacky éjjel, amikor kint -15 fok van, az előszobában alszik. Míg mi az esti filmet nézzük, óvatosan bedugja a fülét a küszöbön, hogy hallja Rocca parancsnok (Gigi Proietti) magyar hangját, Helyey Lászlót. (olasz TV-sorozat)
                                                                        2012. 02. 03

                      Ui: Azóta nincs Blacky, és sajnos Helyey László sincs.)

2019. szeptember 26., csütörtök

Honderű az antivilágból

     
     1982-ben jelent meg az Élet és Irodalomban Spiró György portréja magyartanáráról, Bada tanár úrról, mely olyan nagy hatással volt rám, hogy példaképemmé választottam, s fogadatlan apostolként hirdettem igéit, követtem módszereit. („Őt nem érdekli, ki honnan jött, milyen volt a bizonyítványa általánosban, kik a szülei, őt a munka érdekli, ő nem tűri a becstelenséget, itt dolgozni kell, és aki nem hajlandó, meneküljön." Nem tudtam, hogy senki nem válhat Bada tanár úrrá, Bada tanár úrnak születni kell.) 
     A kölcsönadott ÉS-t persze elfelejtették visszaadni, de ami fontos, úgyis beleég az emberbe. Nagy örömömre viszontláttam Spiró írását az 1985-ös Magániktató c. kötetben. Milyen érdekes, hogy ezt is kölcsönadtam valakinek, aki hamarosan eltűnt a szemem elől, talán még az iskolát is otthagyta. Újra szereztem az antikváriumból egy ütött-kopott példányt, mely most már – úgy tűnik – nem kell senkinek. Bada tanár úr még az antivilágból származott. Az „átkos” előtti „átkosból”, amikor elevenek voltak bizonyos polgári értékek. Nekem is voltak ilyen tanáraim, akik ha nem is ennyire teátrálisan, de ragaszkodtak a minőséghez, figyelembe véve a körülményeket.
     Mindezek az emlékek a Honderű (1997) kapcsán jutottak eszembe, melyet most újra színre vittek a Pesti Színházban. Spiró ebben a darabjában a keresztény középosztály vonzó oldalát mutatja be néhány szereplőn keresztül, nagyszerű színészek közreműködésével: Börcsök Enikő, Márton András, Lukács Sándor, Kern András, Orosz Ákos. 
     Ők szerencsés módon túléltek mindent. Humorérzékkel viselték el a sorscsapásokat, s még 80 évesen is aktívak, mernek szerelmesnek lenni, párbajoznak, nyelveket tanulnak. A klasszikus műveltség alapvető, a tartásnál, a formáknál nincs fontosabb! Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ennek az osztálynak néhány képviselője csupán eszköz Spirónak arra, hogy kiemeljen (olykor ironikusan) néhány megbecsülendő értéket. Az előzőkhöz (tartás, forma) hozzátartozik a humor, a röhögni tudás. Minél nagyobb a baj, annál inkább segít a nevetés. 
     Spiró most nem foglakozik ennek a kornak a visszataszító/bűnös voltával. Hőseink  kisgyerekként csöppentek bele egy miliőbe, amikor felnéztek Horthyra, s jó ötletek tűnt a leventeoktatás, a tiszti karrier, de amely a Don-kanyarban és a vészkorszakban végződött, és az 50-es években folytatódott.
     Vancsura, az adóvégrehajtó képviseli a plebszet. Megjegyzendő, hogy ő nem tehet róla, hogy nem tanult latinul, hogy számára az élet csupa ügyeskedés, kiskapu. A maga módján még emberséges is igyekszik lenni, de beleütközik az „antivilág” becsületkódexébe”.

2019. szeptember 18., szerda

Isztria


  Iszriai képek
   

     Négy nap csupa szépség: városok, sziklás hegyek, tenger és napsütés. Érdekes kontraszt: az utazás alatt olvastam el Závada Pál regényét, az Egy piaci napot.




Első nap

      Opatija/Abbázia
     Egykor az Monarchia kedvelt üdülőhelye. Iginio Scarpa olasz nemes tette népszerűvé a Villa Angiolinával, mely elhunyt felesége nevét viseli.
     A tenger felé néz Zvonko Car alkotása: Lány sirállyal.
 
Villa Angiolina

Lány sirállyal


Második nap
     Rabac
     Rabacot a Kvarner-öböl gyöngyszemének szokás nevezni. Vonzereje a nyugalom, a csönd és a strandolás.
 
A távolban fehér vitorlák

Csillogás


     Pula
      Pula legfőbb nevezetessége az amfiteátrum. Az I. században épült. Még a római Colosseumnál is nagyobb. Az újkorban fontos hadikikötőként funkcionált.
 
Gladiátorok

Repülj hajóm Velencébe!


     Rovinj
     Szépek az óváros kanyargós, szűk utcái, melyek fölvisznek a St. Eufémia plébániatemplomhoz.
 
A víz felett

Az ég alatt


Harmadik nap
     Porec
     Legfőbb nevezetessége az Euphrasius-bazilika. A VI. században Euphrasius püspök építtette át az első bazilikát, melyben Szent Mauro ereklyéit őrizték. Bizánci stílusú mozaikképek díszítik a szentélyt.
 
Szentek gyülekezete mozaikon

Szt. Eufémia


     Motovun
     Sziklára épült erődváros(ka), melyre a Velencei Köztársaság szárnyas oroszlánokkal nyomta rá bélyegét. Hol csukott könyvvel ábrázolták, mely az aktuális háborúra utalt, hol nyitott könyvvel, mely a békét jelentette.
 
Motovun

Csukott könyvvel


     Hum
     Horvátország, sőt a világ legkisebb városa. A hivatalos adatok szerint 23 állandó lakója van. Minden csupa kő.
 
A városfal

Kő kövön


Negyedik nap
     Rijeka/Fiume
     A Kvarner-öböl legfontosabb kikötője. A Monarchia idején is az volt. Itt építették meg a Szent István nevű csatahajót. Kár, hogy az I. világháborúban rögtön elsüllyesztették.

A Szent István csatahajó vízrebocsátása, 1914

A korzó

*

A búcsú reggelén


2019. szeptember 12., csütörtök

Évszakok vonulása

Őszi kert

SZEPTEMBERI SZONETT

Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok,
Már vár a hódoló táj; a zöld és elviselt
Kaftánú bús tuja mind furcsa dervised,
Mind mélyen hajladoz, s halkan imázva mormog.

Sárga selyemben várnak a szép, hervatag ormok,
Rabnők, kiket elgyötresz, s kik engedelmesek;
S te jössz, puhán s pompázón, s gyűrűfényes kezed
Aranyos reflexétől a tiprott fű is csillog.

Ki gőggel és egykedvűn, de fénylőn s mégis áldva
Ölsz meg mindeneket, hervadás padisáhja,
Köszöntelek e szirtről, leghívebb dervised.

Hatalmas úrkezed ereszd vállamra keggyel,
S ha térdre tör hűs súlya, szólj halkan: most eredj el,
S átkos, dús ajándékul az őszi bút vigyed.

                                                  Tóth Árpád, 1910
   
     Nagyon aktuális vers. S jóllehet a témája az elmúlás, a költő olyan virtuózan fogalmazza meg a kérlelhetetlen átváltozást, hogy már nem is fáj annyira, ami elkövetkezik.


MEDDŐ ÓRÁN

Mit ér vajúdni, tépelődni?
Kisiklanak kezemből a szavak,
láncos golyót hurcol a gondolat,
szürkés iszap az órák üledéke.
Nincs megváltás az asztalára görnyedőnek,
nem nézhet fölfelé,
ahol színes palástban
vonulnak a koronás évszakok,
mint vándorló királyok,
ahol tánclépésben fut át a szél,
ahol szárnycsapás minden mozdulat,
s ahol elfüggönyözve
az ajtók, mik varázsszóra nyíltak,
és mögöttük halomban állt a kincs…

                    Kálnoky László, 1975

     Kálnoky László a Nyugat 3. nemzedékének költője volt. Látásmódja tragikus. Rá is vonatkozik Kosztolányi bonmot-ja: "Csodák. Láttam egy sánta színészt! Láttam egy süketnéma operaénekest! Láttam egy vak festőt! Láttam egy boldog költőt!"