Carpe diem

2015. 03. 14.

I.

     Egy idézetet kerestem Déry Tibortól. (Valamikor nagyon sokat olvastam könyveit. Sőt, személyesen is okvetetlenkedtem - egy autogram a bizonyíték!) Az arányérzék problematikája foglalkoztatott.

 

Déry Tibor, 1970, hvg.hu

     Átlapozva az Ítélet nincs és A napok hordaléka vaskos köteteit, éreztem, mégsem múlt el teljesen, amit elfed az idő jótékony homálya:

     "A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz. Bizalmat csak akkor érdemelne, ha jelenünkön változtatnánk? Hogyan?" (Ítélet...)

     "S a harminc-negyven évvel ezelőtt írt munkáimra ráismerek-e? (...) Én írtam volna? Egy dologra ismerek rá a legjobb esetben - ha jól odanézek -, a mondataim lüktetésére. Igen, úgy látszik, ezt a ritmust a pulzusom verte ki, harminc-negyven-ötven évvel ezelőtt, ugyanazt, amit ma." (A napok...)

     Nagy végre! Bár emlékezetemben másképpen él a szöveg:

     "Elképesztő, hogy épp ez, az arányérzék, mily kevés emberben működik. Hiánya vagy elégtelen munkája miatt nem ismerjük fel illő helyünket társaságban, a társadalomban, a nemzetek közt, a földön, a világban; s ezt ne csak a szerénytelenség rovására írjuk, mert akiben nincs arányérzék, az észre sem veszi, hogy mikor nyúlik ki keze, lába a takaró alól." (A napok...)

II.

     K. Aladár von Kutyafül megint nyitva hagyta a kert kapuját, s a kiszabadult kutya már a második embert harapta meg. Ez a második ember (nekem az első) történetesen a feleségem volt. Szombat lévén, irány az ügyeletes kórház traumatológiája. Jó hír: sokkal többen vannak azok, akik még gyanútlanul élvezik a napot. Carpe diem, az élet szép!