2015. 03. 14.
I.
Egy idézetet kerestem Déry Tibortól.
(Valamikor nagyon sokat olvastam könyveit. Sőt, személyesen is okvetetlenkedtem
- egy autogram a bizonyíték!) Az arányérzék problematikája foglalkoztatott.
 |
| Déry Tibor, 1970, hvg.hu |
Átlapozva az Ítélet nincs és A napok hordaléka vaskos köteteit, éreztem, mégsem múlt el teljesen, amit elfed az idő jótékony homálya:
"A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz.
Bizalmat csak akkor érdemelne, ha jelenünkön változtatnánk? Hogyan?"
(Ítélet...)
"S a harminc-negyven évvel ezelőtt írt munkáimra ráismerek-e? (...) Én írtam volna? Egy dologra ismerek rá a legjobb esetben - ha jól odanézek -, a mondataim lüktetésére. Igen, úgy látszik, ezt a ritmust a pulzusom verte ki, harminc-negyven-ötven évvel ezelőtt, ugyanazt, amit ma." (A napok...)
Nagy végre! Bár emlékezetemben másképpen él a szöveg:
"Elképesztő, hogy épp ez, az arányérzék, mily kevés emberben működik. Hiánya vagy elégtelen munkája miatt nem ismerjük fel illő helyünket társaságban, a társadalomban, a nemzetek közt, a földön, a világban; s ezt ne csak a szerénytelenség rovására írjuk, mert akiben nincs arányérzék, az észre sem veszi, hogy mikor nyúlik ki keze, lába a takaró alól." (A napok...)
II.
K. Aladár von Kutyafül megint nyitva
hagyta a kert kapuját, s a kiszabadult kutya már a második embert harapta meg.
Ez a második ember (nekem az első) történetesen a feleségem volt. Szombat
lévén, irány az ügyeletes kórház traumatológiája. Jó hír: sokkal többen vannak
azok, akik még gyanútlanul élvezik a napot. Carpe diem, az élet szép!
