Dolgozom...

     2012. 07. 20

     Amikor elővettem a fűnyírógépet, Blacky, aki eddig békésen heverészett a teraszon, fölugrott, és magából kikelve ugatta a zörgő masinát. Most megértettem, a zajártalom és mindenféle ártalom ellen tiltakozott.

                                                                  *

     Kis vers Tandori Dezső egyik kötetéből (Egy talált tárgy megtisztítása, 1973):

          Kant-emlékzaj

     A fűnyírógép (odakint)
     Villanyborotvám (odabent)

 

     A költő a címben a filozófusnak arra a híres mondatára utal, mely A gyakorlati ész kritikája c. opusz (1788) második részét zárja: „Kedélyemet két dolog tölti el egyre újabb és fokozódó csodálattal s tisztelettel, minél gyakrabban és kitartóbban gondolok rájuk: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem.” (Ford Berényi Gábor) Milyen csodálatosan tartozik össze erkölcs és kozmosz szépsége, a világegyetem rendje.

     Mára mindez eltűnt. A mi világunkban a gépek vették át az uralmat, jelen esetben a fűnyírógép és a villanyborotva. Mindkettő a felszínt érinti. (Nota bene: a versben az irányok is megváltoztak. A fentből és a lentből kint és bent lett. Vö. Juhász Gyulánál: „Benn emberek és künn komondorok.”)