2017. január 31., kedd

Léva és Zselíz

 2012. 11.07.
Léva
         Október utolsó hetében egynapos kirándulásra vállalkoztunk a Felvidékre. Első állomásunk Léva volt. Vasárnap lévén, nagyon csöndes volt a város. Senki nem járt az utcán, csupán a templomba igyekezett néhány lélek:

                   …eljön a méla, szent vasárnap,
                   ünnepe csendnek és sugárnak.
                   Az emberek templomba járnak.
                   Hajrá lelkem! Zárva a boltok:
                   ki egyedül van, az ma boldog.
                                    (Babits: Vasárnap)

                                                                                       A plébániatemplom, 1780

         A történelemben játszott szerepét a 13. században épült vár és a körülötte lévő park jelezte. A századok során mintha mindenki ezt a várat akarta volna bevenni: II. Ottokár, a török, Ferdinánd hadai, Bocskai, Bethlen, újra a török és a császáriak, Thököly, Ocskay kurucai. Az egyik ostrom során esett el Koháry István ezredes, akinek a fia beírta magát a magyar költészet történetébe. Végül 1709-ben falait majdnem teljesen lerombolták. Ám Léva a 19. és 20. században sem vonhatta ki magát a történelem viharaiból.


                                                                                                A vár

         1330-ban a lévai vár előtt fejeztette le Becsei Imre várnagy Zách Felicián Sebe nevű lányát. Mint tudjuk (?) a Képes krónikából, Zách Felicián merényletet követett el Károly Róbert ellen. Meg is sebesítette a királyt, feleségének négy ujja bánta. Zách Feliciánt az őrség a helyszínen megölte, nemzetségének tagjait harmadíziglen meggyilkolták. Azt sejtetik a krónikák, hogy a királyné öccse elcsábította a feltűnő szépségű Klárát, s az apa ezt akarta megtorolni. (Bánk bán, 1213. A történelem ismétlődik.) Arany János balladája így végződik:

                   „Véres az ujjad,
                   nem vérzik hiába:
                  Mit kivánsz most, királyi nőm,
                   Fájdalom díjába?”

                   „Mutató ujjamért
                   Szép hajadon lányát;
                  Nagy ujjamért legény fia
                   Borzasztó halálát;

                   A másik kettőért
                   Veje, lánya végét;
                  Piros vérem hullásaért
                   Minden nemzetségét!”

                   Rossz időket érünk,
                   Rossz csillagok járnak:
                  Isten ója nagy csapástól
                   Mi magyar hazánkat! –

         Végezetül valami jót is: lévai születésű volt Kittenberger Kálmán (1881-1958), s nem messze innen született, itt érettségizett Féja Géza (1900-1978), a Viharsarok írója.

Zselíz


                                                                                          A Baglyos ház

         Fő nevezetességét, a Baglyos házat, gazdag kiállítását, Polka Pál mutatta be. Schubert két ízben tartózkodott itt az Esterházyak jóvoltából. A szépséges grófkisasszonyokat tanította zenére. Először 1818 júliusától novemberéig, majd 1824 májusától decemberéig. Ekkor a Baglyos ház felső szintjén lakott. (Emlékszoba)


                                                                                 Schubert szobra a Baglyos ház előtt

         Fontos még a római katolikus templom középkori freskója, mely nevezetes eseményt ábrázol: Becsei Vesszős György (a várnagy fia) „pokoljárását”! A temetőben az Esterházy-család kriptája. Esterházy Jánosnak a teste a galántai sírboltban nyugszik, de a szíve itt van, a zselízi temetőben.  

Nincsenek megjegyzések: