Egy érdekes filmet láttunk nemrégiben a
római bazilikákról, melyek sorában A
falakon kívüli Szent Pál-bazilika volt az utolsó. Felidéződött egy sok
évvel ezelőtti római út emléke, s a csodálat érzése, melyet a bazilika
megtekintése kiváltott. A lexikai tudást elfelejti az ember, de az érzést sohasem.
Miből fakad az áhítattal átszőtt csodálat?
Gondoljuk meg, hogy Szt. Pál sírjára
még Nagy Konstantin építtetett egy
kisebb bazilikát, melyet I. Szilveszter
pápa szentelt föl. Majd 384-386-ban II.
Valentinianus, Theodosius és Arcadius rendelkezésére lebontották ezt a
templomot, s elkezdték az új, nagyszabású bazilika építését. 395-ben kapta meg
végső formáját. Később kolostorral is bővítették, majd fallal és őrtoronnyal
erősítették meg. Ebben a formában állt 1823-ig, amikor egy hatalmas tűzvész
pusztította el. Stendhal így írt
erről:
„Ellátogattam a Szent Pálba a nagy tűz után. Egyszerű szépséget és
perzselő fájdalmat találtam ott. Csak Mozart zenéje tud ilyen érzést kelteni.”
Szerencsére XII. Leó pápa az eredeti épület helyreállítása mellett döntött. Jóllehet
az újjáépített templom sok tekintetben különbözik a régitől, hisz nem lehet
más, mint az antikvitás modern interpretációja, mégis a Szt. Pál az antik Róma
üzenetét küldi a késő századokba.
Az alábbi kisfilmen először a homlokzatot és
Pál szobrát látjuk az oszlopsorral
lezárt pálmás parkban. A kapun belépve az öthajós bazilika főhajójában vagyunk.
A 150 m hosszú, 80 korinthoszi oszlop által tagolt belső tér az eredeti
struktúrát követi. Tekintetünket vonzza a szentély előtti színes mozaikokkal
díszített diadalív közepén a komor tekintetű Krisztus.
Majd az apszis felől csodálhatjuk meg a kazettás
mennyezetet és a tabernákulumot, Arnolfo
di Campio művét (1285), mely a Hitvallás
oltára, illetve Szent Pál sírja
fölött magasodik. Az apostol szarkofágjára 2005-ben találtak rá. Felirata: paulo apostolmart (apostol és mártír).
Az apszis következik Jézussal. Mellette balról Lukács
és Pál, jobbról Péter és András. Az
eredeti mozaikot velencei mesterek készítették, mely áldozatul esett a
tűzvésznek. (A jelenlegi csak másolat.)
A diadalív előtt balról Szent Péter szobra áll, kezében a
kulcs. Jobb oldalt Pál, kár, hogy
most nem látszik. Ugyancsak Péter
tűnik fel elsőként az összes pápát bemutató sorozatban.
A kereszthajó két végében levő kék malachit-lapislazuli
oltár I. Miklós cár ajándéka.
A tabernákulum mellett áll a 11. századból
való 5-m-nél is magasabb márvány gyertyatartó, mely a nagyszombati liturgia
része. A talapzaton félig állati, félig emberi figurák jelennek meg. Fölfele
viszont végigkövethetjük Jézus szenvedéstörténetét, s végül a feltámadást. (Irodalom: Fajth Tibor: Itália, MNL: Művek, Wikipedia)
