2012. 09. 07.
I.
Mennyi vallást visel el az állam?
Az a kommunikációs közösség, amely vallási
ügyekben a demokratikus-liberális állam feltételei között kirajzolódik,
közvetítő közösség. A vallásos és nem vallásos polgároktól egy s más dolog
elvárható. Így foglalja össze a NZZ (2012. aug. 6.) Jürgen Habermas
előadását. Kíváncsi voltam mondanivalójára, s belevágtam a filozofikus
szövegbe, melynek olvasása nem volt éppen könnyű. Bár Habermas egyszerű
példával kezdi: a Südeutsche Zeitung címlapján az állt, hogy Mohammed
Mursi, a demokratikusan megválasztott elnök, a politikai iszlám legnagyobb
győzelmét segíti elő Egyiptomban, s elutasítja a nyugati értékeket.
Valójában arról van szó, írja Habermas, hogy a mi kultúránk az olyan értékeket, mint szabadság és béke, egyenlőség és istenfélelem, más rangsorba rendezi, mint némely nem európai ország. Nyugaton is megvolt a politikai hatalomnak természetjogi megalapozása. (Természetjog: a természet örök rendjén alapuló és abból levezetett alapelvek, jogok és kötelességek összessége; észjog: az emberi természettel összhangban álló, az ész parancsán alapuló jogelvek összessége.)
Valójában arról van szó, írja Habermas, hogy a mi kultúránk az olyan értékeket, mint szabadság és béke, egyenlőség és istenfélelem, más rangsorba rendezi, mint némely nem európai ország. Nyugaton is megvolt a politikai hatalomnak természetjogi megalapozása. (Természetjog: a természet örök rendjén alapuló és abból levezetett alapelvek, jogok és kötelességek összessége; észjog: az emberi természettel összhangban álló, az ész parancsán alapuló jogelvek összessége.)
A modern társadalomban a demokrácia és az emberi jogok váltak a hatalom legitimációs tartóoszlopává. A 18. században történt a nagy fordulat: az észjog választotta le a fenti alapelveket a tetemes metafizikus és vallási tehertételtől.
Ui. Most olvasom az ÉS-ben, hogy nemrég jelent
meg magyarul Jürgen Habermas Esszé Európa alkotmányáról c.
kötete. Radnóti Sándor írt róla kritikát.
II.
Habermas a következő fejezetben az észjog
alapján megkülönbözteti az igazságosságot és a legfőbb jót (das Gerechte und
das Gute). A szabad és egyenlő individuumok, akik tudnak igent és nemet
mondani, megbeszélés, vita, tanácskozássorozat során maguk alakítják ki a
rendet – megkeresve azt a világszemléletet, amely mindenki számára elfogadható.
(Az állam és az egyház szétválasztása az alap.)
Akárha József Attilát olvasnánk:
S a hozzáértő,
dolgozó
nép okos gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
nép okos gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.
Ennek az
ellentéte:
Az erőszak
bűvöletében
mit bánja sok törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk.
mit bánja sok törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk.
(Hazám)
JA, mek.oszk.hu |
Ezután Habermas részletesebben kitér a
polgári társadalom sajátosságaira. A liberális alkotmány biztosítja minden
vallási közösségnek a szabad teret, de ugyanakkor védi az állami testületeket
is a nagy vallási közösségek politikai befolyásától. Az egyeztetés, a párbeszéd
nagyon fontos. Ha a liberális alkotmányos rend igényt tart a legitimitásra,
alapvető dolga, hogy meggyőzze minden polgárát az alkotmány alapelveinek
ésszerűségéről…
Ui. Miért gondolom, hogy József Attila egyre aktuálisabb?
III.
Filozófusunk most John Rawlsra hivatkozik.
A liberális államnak el kell várnia vallásos polgáraitól, hogy a szekularizált
állam alapelveihez alkalmazkodjanak, azaz a demokráciára és a jogállamiságra,
és ezeket „modulként” beépítsék vallásos meggyőződésük hátterébe.
Számukra a hit az irányadó, de mint állampolgároknak a politikai döntések az elsődlegesek. A liberális állam összeegyeztethetetlen a fundamentalizmussal. Az állam biztosítja a szabadságjogokat a vallásgyakorlás tekintetében, ha a vallási közösség kilép a civil társadalom nyilvánosságába.
(Rosszalló megjegyzés a kölni tartományi bíróság ítéletéről: kifogásolták egy négy éves muszlim kisfiú körülmetélését. Véleményük szerint meg kellett volna várni a tizennyolcadik életévét, hogy maga döntsön a beavatkozásról. Egy cím a német médiából: Kultúrák harca az alsónadrágban.)
Cím nélkül, DRadioWissen |
A szekularizált Nyugat magától értetődően különbözteti meg magát a
világ többi részétől. Közben persze komolyan kell venni más kultúrák kritikus
észrevételeit. Habermas emlékeztet a gyarmatosítás borzalmaira, a
bűncselekményekre, melyeket magasztos célok nevében követtek el. A
szekularizált állam tulajdonképpen válasz a vallásháborúk erőszakos
cselekedeteire.
Ezzel zárom Habermas előadásának
ismertetését. (Már csak filozófiatörténeti fejtegetések következnek: mi mindent
köszönhet egymásnak teológia és filozófia.)
Mindenkinek eredményes elmélkedést a mai napra!