2012.október
Péntek este
a MÜPÁ-ban voltunk, a Pannon Filharmonikusok koncertjén. A
műsoron Hacsaturján D-dur fuvolaversenye és Berlioz Fantasztikus
szimfóniája volt. Az első mű szólistája, a villachi születésű Michael
Martin Kofler rokonszenves egyéniségével és virtuozitásával nyűgözte le a
közönséget. A szünet után következett Berlioz. A zenekart a lengyel Pawel Przytocki
vezényelte.
Berlioz művének azt az alcímet is adhatnánk: egy szerelem története.
Maga a szerző vezet be minket előszavában az egyre drámaibbá váló történetbe.
 |
| Signol: Berlioz (Villa Medici), hu.wikipedia.org |
Az első tétel címe: Álmok, szenvedélyek, s azt mutatja be, hogyan lesz a
még ködös ábrándozásból szenvedély, s hogyan jelenik meg az „idee fixe”,
mely a szerelem fellobbanását jeleníti meg.
A második tétel a báli jelenet, s a keringő édes, magával ragadó dallama
andalít el. De váratlanul az idill ellenpontjaként újra felhangzik a „fixa
idea”. Első alkalommal szerepel keringő egy szimfóniában – lásd még Csajkovszkij
5. szimfóniája.
A harmadik tétel Beethoven Pastorale-szimfóniájának nyomába lép.
(„Ott folytattam, ahol Beethoven abbahagyta” – mondta Berlioz.)
Miért érezzük fájdalmasnak az idilli jelenetet, melyben két pásztor felelget
egymásnak (oboa és angolkürt)? Újból a „fixa idea”!! Vele jár a viharos
dobpergés, s elhallgat az egyik pásztor hangszere. Magány, csönd.
Negyedik tétel: a romantikus érzelemvilágból nem hiányozhat a pusztító
szenvedély sem. Miután a szerelmes művész ópiummal meg akarja mérgezni magát,
lázálmában azt hiszi, hogy megölte kedvesét, s ezért a vérpadra viszik. A „fixa
idea” motívum félbeszakad, mintha lesújtana a bárd…
Az ötödik tétel nagyon összetett. Boszorkányszombat a címe, s a művész
temetéséről szól. A boszorkányok rikoltozásába beleszövődik a „fixa idea”
torz változata, majd a harangozás után félelmetes erővel szólal meg a Dies
irae, a halotti szertartás dallama.
Tételről tételre hallgattam ezt a
fantasztikus zenét idehaza is, s nagyszerű sorokat olvastam Szabolcsi Bencétől,
Molnár Antaltól, Németh G. Istvántól Berliozról, aki
személyes élménnyé tette a Dies irae-t.
 |
| A fixa idea, hu.wikipedia.org |
