(Érettségiző tanítványom kért meg, mondanék neki valamit a novelláról.)
A mű (Mikszáth)
A mű (Tóth K)
Tóth Krisztina műve a Palócföld c. folyóiratban jelent meg 2010-ben, a Mikszáth-centenárium alkalmából. Mikszáth elbeszélése, a Tímár Zsófi özvegysége romantikusabb, Arany Tengerihántás c. balladájának motívumaira épít.
A téma egy szerelem és egy házasság rövid története, mely tragédiával, a férj halálával végződik. A tragikus vég még jobban kiemeli, mennyire fontos az összetartozás.
Az elbeszélésben a narráció dominál. A szereplők nem nagyon beszélgetnek egymással, nem szavakkal adják tudtára egymásnak mondanivalójukat. A történet arról szól, hogy két vidéki fiatal összeházasodik, felköltöznek Budapestre, pontosabban Kőbányára, ahol meglehetősen sivár körülmények között, egy panellakásban kezdik közös életüket. A fordulat akkor következik be, amikor a férfi elkezd kimaradozni, s hamarosan kiderül, hogy van valakije. Péter, nevezzük néven az ifjú férjet, hamarosan elköltözik. Zsófi szenved az egyedülléttől, de nem keresett magának senkit.
Körülbelül egy év múlva a férj visszalátogat a régi lakásba, s talán a szerelem jeleként muskátlis ládákat szerel fel az ablakokba. Ez Zsófi vágya volt. Amikor Zsófi hazafelé tartva megjelent az utcán, Péter izgalmában elvétette a lépést, és kizuhant a 9. emeletről. A drámai novella erre a fordulatra koncentrál: a különélés után hogyan próbálja meg helyrehozni bűnét a férj.
A vidéki, otthonos környezetből kerülnek a külvárosba, a panellakásba, meglehetősen rideg környezetbe. Nem véletlenül szeretne Zsófi legalább egy macskát, vagy legalábbis virágot, mely pótolná az elveszett természetet. Valójában az lenne természetes, ha egy gyermeket szülne. Ez teljesítené ki életét. De erről nem beszélnek, tulajdonképpen semmit sem beszélnek meg. Igaz, sokat dolgoznak, az utazás is sok időt elvesz. Péter később autóval jön haza.
Mint említettem, a főszereplők keveset beszélnek egymással. Ez Zsófira fokozottabban igaz. Vele csupán megtörténnek a dolgok. Mindent szó nélkül tudomásul vesz, beletörődik az áldozat szerepébe. Azt gondolta, minden házasság ilyen. Még szüleitől is visszahúzódik, mert ők biztatják, lépjen tovább, alakítsa maga az életét.
Péter a fővárosba kerülvén, önző módon (szexualitás) csak magára gondol, kalandokba bocsátkozik, melyek természetesen kudarccal végződnek. A végén ráébred, hogy csak Zsófit szereti, ő volt és lesz a biztos pont az életében. De most sem beszélnek meg semmit. A muskátlis láda fölszerelése szimbolikus jelentésű, azt jelenti, mégiscsak Zsófi az igazi.
A hangnem tárgyilagos, a cselekmény vezetése klasszikusan lényegre törő. A cím egyrészt utal Mikszáth novellájára, másrészt a virág, falusi házak dísze, a szerelmet jelenti, mely nem teljesedett be.
