Akkor és most

2011. 12. 30.

 Régi helyek 

     A képen az a rét látható Keresztúron, ahol régen (az ötvenes évek elején) mi, gyerekek korcsolyázni szoktunk. Kiöntött a Rákos-patak, s csavartuk fel ócska korcsolyánkat, s gyerünk fogócskázni, jéghokizni. Sokszor feltöröltük a jeget, a mackónadrág átnedvesedett, és estére olyan keményre fagyott, hogy a kályha mellé állítottuk kiolvasztani. „Kócos kis ördögök voltunk.”

Zorán

     Jövőre 70 éves lesz. Közönsége sem fiatal, de kíváncsi arra a tartásra, amit képvisel: művésznek megmaradni, okosan, mindenkihez szólni, hűségesen értékeket képviselni. Néhány szöveg: 

Pár dolgot magunkkal viszünk - nem is nehéz
Van itt minden, orvos, katona, ács - meg zenész
Hosszú sorban vonulunk itt mind
Nem is névsor, nem is nagyság szerint
És súgod, ha sietve mész
Te is átérsz majd, átérsz a hídon 

Hidd el, a hajnal attól szép
Hogy minden éjben ott lapul
Az örök sötétség 

A szerelem, az egy szép kabát
Kár, hogy ritkán illik ránk
Vagy túl kicsi vagy túl nagy
Mégis mindig benne vagy

Ez egy kabát dal
Ez egy kabát dal