Rónay György: Esőcsepp-prelűd
Kopp, kopp, kopp. - Álmos februári
langyos eső.
Egy csíz is csattog a kertben.
Remegő
emlék, zene, halkan
olvadozó...
Kopp, kopp. Fogy a tél,
olvad a hó.
Csak a reménytelen remény
nem apad el.
Kopp, kopp, kopp. Mellben a szív
habozva ver.
Megállna, mint az óra, amit
gazdája holt
ujja ketyegni már sose húz föl.
Ébred a hold.
Fölkel a hold, fakul a felhő,
tejszine lesz.
Leng az eső puha fátyla.
Zsong az eresz.
Álombeli dallam, át meg át-
szőve szelíd
fénnyel. Idézi az élet
emlékeit.
Kopp, kopp. Kiváj az idő
vesét, velőt.
Meghőköl a lélek egy-egy
lázkép előtt.
Figyeli magában a téboly
kolompszavát.
Kopp, kopp, kopp. Csak az eső
dobol tovább.
1945. február
