A
Ennek a végtelenül vonzó kis országnak a területe a 19.
században (1918-ig) az Osztrák –Magyar
Monarchiához tartozott. Ezután következett a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia. Szlovénia
1991-ben vált függetlenné. Fővárosa Ljubljana.
Himnuszának szövege Prešeren egyik költeményéből
való (1844).
Prešeren monumentális emlékműve a vár alatt található, a Ljubljanica folyócska hídjánál. A tér szemközti oldalán, az egyik épület faláról egy nőalak tekint a költőre, az elérhetetlen ideál, akire a költők évszázadok óta szinte vallásos áhítattal vágyódnak.
Ide másolom Prešeren Ghazelek[1] c. ciklusából a 2. verset:
Szerethetlek? Faggattam a szemed,
s a kérdésre sosem jött felelet.
Kedvesen nézel rám, ha messziről látsz,
fenn hordod orrod, ha arra megyek.
Ha állsz pillantások kereszttüzében,
arcod elfordítod, rejtegeted;
ha az én szemem más leányra téved,
egész világ láthatja dühödet.
Tehát: szeretsz vagy gyűlölsz? Bárha tudnám,
én árva, kedvedre hogy’ tehetek!
(Tandori Dezső fordítása[2])
Közben Pável Ágoston kötetét(2.1) is lapozgatom, s nem tudom megállni, hogy ne idézzek ide még egy verset, de most Oton Župančičtól(2.2):
Mécseink
Mondd meg nekem, Cicibán[3]:
mi az első mécsesünk?
- Első mécsesünk a Nap:
s nagy dolgokra törni késztet. –
Hegyek mögé bújt a Nap.
Mondd meg nekem, Cicibán:
mi a második mécsesünk?
ezüst fénye vezet haza. –
Hegyek mögé bújt a Nap.
Utána bukott a Hold is.
Mondd meg nekem, Cicibán:
mi a harmadik mécsesünk?
melegen süt a családra. –
Hegyek mögé bújt a Nap.
Utána bukott a Hold is.
Elhamvadt a Tűz parázsa.
Monddsza, kedves Cicibán:
Mi a negyedik mécsesünk,
szívet szívvel összebájol. –
Hegyek mögé bújt a Nap.
Utána bukott a Hold is.
Elhamvadt a Tűz parázsa.
Megdermedt a Szó varázsa.
Monddsza, monddsza, Cicibán:
mi a legutolsó mécsünk?
- Utolsó
mécsünk a Lélek.
Világít a vaksötétbe’
s vezet Isten közelébe. –
(Pável Ágoston fordítása)
B
A vár
A ljubljanai vár nekünk, magyaroknak különlegesen emlékezetes. Itt raboskodott az első felelős miniszterelnökünk, Batthyány Lajos. 1849. január 8-án fogták el Pesten, amikor Windisch-Grätz csapatai elfoglalták Pest-Budát. Batthyányt később 30 társával együtt Ljubljanába, az akkori Laibachba szállították. Igaz, kapott kedvezményt: külön szobát, melyet bebútorozhatott, jó vendéglői kosztot. Sőt a várkút körül is sétálhatott.
Batthyány emléktáblája a börtönfolyosó falán
Innen aztán Olmützbe
vitték, ahol is meghozták a halálos ítéletet. A kegyelmi kérvényt Haynau
elutasította. Tejhatalommal bírt.
Zárásképpen: Batthyány többször megszökhetett volna, de nem tartotta férfias dolognak, hogy álruhában, egy (sőt két)4 asszony mögé bújva meneküljön.
[1] A ghazel perzsa, ill. arab versforma. 5-12 párversből áll. Rímképlete: aa, xa, xa, xa, xa.
[2] France Prešeren versei, Európa, 1975
(2.1) Pável Ágoston válogatott műfordításai és versei, Szombathely, 1986. Pável Ágoston (1886-1946) költő, műfordító, nyelvész, tanár volt. Szombathelyen nála volt "kosztos diák" Weöres Sándor.
(2.2) Župančič (1878-1949) Pável Ágoston szerint a legnagyobb szlovén költő.
[3] Cicibán = kisgyerek
(4) Batthyány feleségén, Zichy Antónián, kívül még annak húgát, Karolinát is szerette.