Ljubljanai képek

A

     Ennek a végtelenül vonzó kis országnak a területe a 19. században (1918-ig) az Osztrák –Magyar Monarchiához tartozott. Ezután következett a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia. Szlovénia 1991-ben vált függetlenné. Fővárosa Ljubljana. Himnuszának szövege Prešeren egyik költeményéből való (1844).

                                                                          Prešeren

     Prešeren monumentális emlékműve a vár alatt található, a Ljubljanica folyócska hídjánál. A tér szemközti oldalán, az egyik épület faláról egy nőalak tekint a költőre, az elérhetetlen ideál, akire a költők évszázadok óta szinte vallásos áhítattal vágyódnak.

 

                                                                       Júlia

     Ide másolom Prešeren Ghazelek[1] c. ciklusából a 2. verset:

                   Szerethetlek? Faggattam a szemed,
                   s a kérdésre sosem jött felelet.
                   Kedvesen nézel rám, ha messziről látsz,
                   fenn hordod orrod, ha arra megyek.
                   Ha állsz pillantások kereszttüzében,
                   arcod elfordítod, rejtegeted;
                   ha az én szemem más leányra téved,
                   egész világ láthatja dühödet.
                  Tehát: szeretsz vagy gyűlölsz? Bárha tudnám,
                   én árva, kedvedre hogy’ tehetek!

                         (Tandori Dezső fordítása[2]) 

     Közben Pável Ágoston kötetét(2.1)  is lapozgatom, s nem tudom megállni, hogy ne idézzek ide még egy verset, de most Oton Župančičtól(2.2):

                            Mécseink

               Mondd meg nekem, Cicibán[3]:
               mi az első mécsesünk?
               -  Első mécsesünk a Nap:

                       tükrözi a mindenséget,
                  s nagy dolgokra törni késztet. – 

              Hegyek mögé bújt a Nap.
              Mondd meg nekem, Cicibán:
              mi a második mécsesünk?

               - Második mécsesünk a Hold.

                     Ha ránk szakad az éjszaka,
                 ezüst fénye vezet haza. – 

               Hegyek mögé bújt a Nap.
               Utána bukott a Hold is.
               Mondd meg nekem, Cicibán:
               mi a harmadik mécsesünk?

                - Harmadik mécsünk a Tűz.

N                   Nyájas fénye a gazdára
                  melegen süt a családra. – 

                Hegyek mögé bújt a Nap.
                Utána bukott a Hold is.
                Elhamvadt a Tűz parázsa.
                Monddsza, kedves Cicibán:
                Mi a negyedik mécsesünk,

                 - Negyedik mécsesünk az Ige.

                        Amerre jár, fény világol,
                    szívet szívvel összebájol. – 

                Hegyek mögé bújt a Nap.
                Utána bukott a Hold is.
                Elhamvadt a Tűz parázsa.
                Megdermedt a Szó varázsa.
                Monddsza,  monddsza, Cicibán:
                mi a legutolsó mécsünk? 

          - Utolsó mécsünk a Lélek. 
           Világít a vaksötétbe’
            s vezet Isten közelébe. –

                                   (Pável Ágoston fordítása)

 

B

                                                                                   A vár

     A ljubljanai vár nekünk, magyaroknak különlegesen emlékezetes. Itt raboskodott az első felelős miniszterelnökünk, Batthyány Lajos. 1849. január 8-án fogták el Pesten, amikor Windisch-Grätz csapatai elfoglalták Pest-Budát. Batthyányt később 30 társával együtt Ljubljanába, az akkori Laibachba szállították. Igaz, kapott kedvezményt: külön szobát, melyet bebútorozhatott, jó vendéglői kosztot. Sőt a várkút körül is sétálhatott.

                                                  Batthyány emléktáblája a börtönfolyosó falán

     Innen aztán Olmützbe vitték, ahol is meghozták a halálos ítéletet. A kegyelmi kérvényt Haynau elutasította. Tejhatalommal bírt.

     Zárásképpen: Batthyány többször megszökhetett volna, de nem tartotta férfias dolognak, hogy álruhában, egy (sőt két)4 asszony mögé bújva meneküljön.

---

[1] A ghazel perzsa, ill. arab versforma. 5-12 párversből áll. Rímképlete: aa, xa, xa, xa, xa.

[2] France Prešeren versei, Európa, 1975

(2.1) Pável Ágoston válogatott műfordításai és versei, Szombathely, 1986. Pável Ágoston (1886-1946) költő, műfordító, nyelvész, tanár volt. Szombathelyen nála volt "kosztos diák" Weöres Sándor.

(2.2)  Župančič (1878-1949) Pável Ágoston szerint a legnagyobb szlovén költő.

[3] Cicibán = kisgyerek

(4) Batthyány feleségén, Zichy Antónián, kívül még annak húgát, Karolinát is szerette.

Sárospatak

     A középkorból
     1201-ben jegyezték föl először Sárospatak nevét, s talán az itteni királyi udvarházban született 1207-ben Árpádházi Szt. Erzsébet. A középkori Rotunda alapvonalai emlékeztetnek erre, s előtte Varga Imre alkotása (1985), mely azt a jelenetet ábrázolja, amikor férjével, IV. Lajos türingiai őrgróffal Wartburg várába indulnak. Tartja magát a legenda, hogy a szobor mögötti, Szt. Erzsébetről elnevezett templomban keresztelték meg. Ez Sárospatak legkorábbi temploma, az Árpádházi királyok idejében építették, s a gótika jellegzetességeit viseli. Itt őrzik egy szépen ötvözött szekrényben Szt. Erzsébet ereklyéit: egy kis selyembrokát darabkát és egy picike koponyacsontocskát.

     A vár

     Hunyadi Mátyás engedélyezte Pálóci Lászlónak, hogy megerősítse udvarházát. (Elpusztult.) Később Perényi Péter kezdte el a vár építését: reneszánsz lakótorony, palota, városfal (1534-37). Érdekesség, hogy később Dobó Ferenc kapta a királytól zálogul (1573), s amikor Balassi Bálint feleségül vette Dobó Krisztinát (esküvőjük a sárospataki templomban volt), s egy rohammal elfoglalta a várat, tulajdonképpen "felségárulást" követett el, aminek súlyos következményei lettek. (Ennél nagyobb baklövést csak a házasságával követett el.)
     A vár később a Dobó-örökös Lorántffyaké, majd Lorántffy Zsuzsanna kezével I. Rákózci György erdélyi fejedelemé lett. A Rákóczi család története külön fejezete a magyar történelemnek.

     Sub rosa
     Így hívják a vár kerek erkélyszobáját, melynek boltozatát festett rózsák díszítik. itt találkoztak a Habsburg ellenes összeesküvők: I. Rákóczi Ferenc, Nádasdy Ferenc, Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc. Az induló felkelés azonban kudarcba fulladt. Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet Bécsújhelyen végezték ki, (jártunk ott is!), Nádasdyt Bécsben, Bónis Ferencet Pozsonyban.

    "A főtemplom falába be van illesztve a sírkő, amely alatt a két nagy ember nyugszik: jelvényül domborműben kivésve két halálfő, alattuk egy pallos, felül e sorok: 
     'Hoc in tumulo jacent Comes Petrus Zrínyius, Banus Croatiae, et Marchio Franciscus Frangepan, ultimus familiae. Quia coecus coecum duxit, ambo in foveam cecidere. – Alant pedig:
     „Discite mortales, casu discite nostro
      Observare fidem Regibus atque Deo.
      Anno MDCLXXI Die XXX aprilis hora IX
      Ambitionis meta est tumba.'

     'Itt feküsznek a sírban Zrínyi és Frangepán; családjának utolsója. Vak vezette világtalant, azért mindketten verembe esének. Tanuljátok meg halandók a mi esetünkből, hogy a királyok és az Isten iránti hűséget meg kell tartani. – A nagyravágyás határa a sír.' (Jókai leírását vettem kölcsön)

       A fejedelem édesanyja közbenjárására: váltságdíj, valamint várai többségének átengedése fejében életben maradt. Fia, az 1676-ban született II. Rákóczi Ferenc gondos nevelésben részesült, de elszakították a családjától, édesanyjától, Zrínyi Ilonától, aki később megözvegyülvén, Thököly Imréhez ment feleségül... Törökországban találtak menedéket. Ferenc még el sem búcsúzhatott anyjától, akinek a levelét láthattuk, olvashattuk a kiállításon. A legfőbb mondanivaló:

     "Nincs a világon szebb és dicsőbb dolog, mint a becsületes név és a jó hír. A földi javak elveszhetnek, de aki becsületét vesztette, annak az ég kerek e világán semmije nem marad. Ezért mondom néked, hogy ne itt, a halandók közt harácsolj javakat, hanem égi kincset gyűjts, mert az örökké való." 

  Mintha erre válaszolna a fiú:

     "Igazságos voltam, mivel természettől fogva irtóztam az igazságtalanságtól, nem vágytam semmire, hogy az igazi nemeslelkűség látszatát keltsem, a kincseket megvetettem, a szegényeken segítettem." (Vallomások)

     A Kollégium

     Az iskolát 1531-ban Perényi Péter rendelkezésére alapították az reformáció szellemében. A scholát 1550-ben kollégiummá szervezték át, mely magába foglalta a felsőfokú képzést is. Ennélfogva több világot járt, külföldi egyetemen végzett tanár került Sárospatakra. Lorántffy Zsuzsanna hívta Patakra Comenius Amos Jánost.
     Lorántffy Zsuzsanna halála után nehéz idők vártak a Kollégiumra. Előfordult, hogy be kellett szüntetni a tanítást vagy más városba menni. 1952-től csaknem 40 éven át Rákóczi Gimnázium néven működött.

     Szellemi kisugárzásán túl legfőbb kincse a Könyvtár, mely egyidős az iskolával, melynek legfőbb támogatói a Rákócziak voltak. Az klasszicista Új Épület alapkőletétele 1806-ban történt. Sok viszontagság után 1845-ben fejezték be Nyíry István tervei alapján. Nyíry a Kollégium tanára volt. A Nagykönyvtár dísztermének tervezője Pollack Mihály volt.      
     1931-től egy egészen új intézmény létrejöttével vált a pataki oktatás különösen vonzóvá, mégpedig az Angol Internátussal, mely cambridge-i mintájú elitképzést kívánt megvalósítani, és nagy heti óraszámban tanította az angol nyelvet, és készítette fel a diákokat az angol nyelv és kultúra megismerésére.

     A tanítóképző

     1857-től egy új tanulmányi ágazat gyarapította a Kollégiumot: a tanítóképző. Évtizedekkel később (1913) készült  el a jelenlegi épület Lechner Jenő és Varga László tervei alapján. Lechner Jenő unokaöccse volt a nagyobb hírű Lechner Ödönnek. Az épület stílusát felsőmagyarországi reneszánsz stílusnak nevezik, de ha közelebbről megnézzük, felismerjük a szecesszió stílusjegyeit is.