2015.
02. 04.
I.
Nehéz felébredni reggel 6-kor. Ólmos fáradtság bénítja kezem-lábam. A szememet is alig tudom kinyitni. A kávéban reménykedem, meg Linában, a fiatal német juhászban, akivel hamarosan útra indulunk.
Nehéz felébredni reggel 6-kor. Ólmos fáradtság bénítja kezem-lábam. A szememet is alig tudom kinyitni. A kávéban reménykedem, meg Linában, a fiatal német juhászban, akivel hamarosan útra indulunk.
Néhány percre még elmerülök, mint egy álomban, Friedrich Glauser kis könyvében, hogy agysejtjeimet is érje valami frissítő hullám – nota bene: németül, hogy ne felejtsem el ezt a nyelvet. A sejtelmes regényben (Tee der drei alten Damen) többször felbukkan egy Roony nevű kutya (airedal terrier), aki szóra bír egy súlyos depresszióba esett szereplőt, Nydeckert, a pszichiátrián. (Istenem, de nehéz élete lehetett az írónak!) „Ronny hátsó lábaira állt, s mancsát kedvesen, de azért határozottan a hallgatásba burkolózó térdére tette. Aztán nyelvével lépett akcióba, s elárasztotta Nydecker kezét a gyöngédség jelével. Hozzá kis vakkantásokat hallatott, mely úgy hangzott, mintha egy jóllakott csecsemő gőgicsélne.” Nydecker visszatért nyomasztó álmából a földre. Szeme felcsillant, beszélni kezdett.
Nekünk is kezdődik a nap. Lina ugrásra kész, erőtől duzzad. Randevúja van barátjával, Bruce-szal, a berni pásztorral. Beszívjuk a friss levegőt, könnyed léptekkel indulunk útnak.
II.
Almási Miklós (1932-) összefoglalta a Kritikában (2014, 9-10. szám) milyen 19. és 20. századi mítoszokból ébredtünk fel nagy keservesen az új évezredbe érve. (Bár a 20. század önmagában is nagy ébredés volt!)
Almási Miklós (1932-) összefoglalta a Kritikában (2014, 9-10. szám) milyen 19. és 20. századi mítoszokból ébredtünk fel nagy keservesen az új évezredbe érve. (Bár a 20. század önmagában is nagy ébredés volt!)
Elsőnek a felvilágosodás hagyományát
tárgyalja, az észérvek erejét méri föl: „a többség gondolkozását az érzelmi gondolkodás vezérli.”
„Ne higgy, hanem gondolkozz!” – idézi Descartes-tól.
Ezzel szemben ma a „hiszékenység normál állapot.”
A demokrácia, ha csupán a négy évenkénti
szavazásra korlátozódik, üres szó.
S vajon a „multikulti”
(más szóval a városi sokféleség) álom vagy valóság? Maga Merkel
mondta még 2010-ben, hogy a multikulti kudarcot vallott. E tekintetben Amerikától
lehetne tanulni valamit. (De tanulni senki sem akar.)
A gazdaság racionalitásába vetett
hit is megrendült. Vajon mit lehet előre látni, mire lehet felkészülni?
Végül az információs társadalom
rejtélye. Az gondolná az ember, hogy főleg az internet segít abban, hogy egyre
több információhoz jussunk, de a titok is növekedik. (WikiLeaks,
Sowden)
Összetörve ébred az ember, "okos fejével biccent, nem remél.”