Búcsú

 

                                  Blacky (2001-2013), Lina (2013-2023)

                                              Előrementetek.                                         Találkozunk az örök vadászmezőkön, jobban mondva örök sétaútjainkon.

                                                      Bendzsi - Cila (2021- )

     Gazdik (1949- ), (1948- ) 

Vakkantások

 2014. 11. 14.

Hamupipőke

     Rossini operáját hallgatom, s lassan az az érzésem, hogy bár Rossini ebben a művében nem különösképpen eredeti, van egy behozhatatlan előnye, s ez nem más, mint az olasz nyelv, mely önmagában zene.

Rossini, pinky.hu

 

        Ősz

    (Kis vers Áprilytól, mert olyan szép a hasonlat a végén!)

      Most már a barna, dérütötte rónán
       mulandóságról mond mesét a csend.
       Most már szobádba halkan elvonulhatsz
       s hallgathatod az álmodó Chopint.

      Most már a kályhatűz víg ritmusára
      merenghetsz szálló életed dalán,
      míg bús ködökből búcsút int az erdő,
      mint egy vöröshajú tündérleány.

        2000 év

      Párizs idestova 700 éve vonzza a művészeket. Kutatók elemezték 150 000 művész születési és halálozási adatait, s ebből kiderült, hogy kulturális szempontból immár 700 éve a legvonzóbb város Párizs. Először persze az antikvitásban Róma játszotta ezt a szerepet. Idővel más városok is előtérbe kerültek, pl. Bécs a 18-19. század fordulóján. De úgy látszik, Párizs varázsa nem fakult.

Párizs

        Perzsa költők

       A perzsa költők antológiájának (1968) olvasásába kezdtem. (Antikváriumi példány!) Újra meg újra végigfutok a klasszikus sorokon. Elgondolkodtat azonban az első oldalon levő zöld tintával írt bejegyzés:
„Első karácsonyunkra, Judit (1968).”
       Ti boldogok voltatok, én kicsit féltem: első vizsgáimra készültem…

        Kertész kitüntetéséhez

      Első pillanatban meglepődtem, hogy elfogadja. De gondoljuk meg: 1944 óta 70 év telt el. A magyar állam bírálóját a legmagasabb kitüntetésben részesíti, melyet a parlamentben adnak át. Ezt átélni megrendítő, ha nem is kárpótol semmiért. (Véleményem persze szubjektív. A kérdés sokágú. Minden vonatkozását külön lehetne szálazni, de legfontosabb a szimbolikus jelentősége.)

        Hajnalban

Lina

 

       Lina szokása szerint 6-kor ugat, mint máshol a kakas kukorékol. Közben visszaállítottuk az órát, így már 5-kor felhangzik ébresztője. Én fönn vagyok már, soraimat rovom, de sejtem, mit éreznek a szomszédok:

      „Sok neszt gyűlölök én, de kivált gyötör eb ugatása.
       Vakkantás, vonitás mint gyilok éri fülem!”

                            (Goethe: Római elégiák, XVII., 1788, Dóczi Lajos fordítása)

Érettségi idején

2015. 05. 11.

Közel és távol

     A technika csodája (internet) segítségével szinte jelen lehettem a luzerni Kultúr- és Kongresszusi Központban, amikor Mariss Jansons vezényelte Dvořak Stabat materét. Irigyeltem a hosszú ideig tapsoló, lelkes luzerni közönséget. Én bizony ilyenkor azt lesem, mikor tudok a ruhatár felé szaladni. Mert még sokat kell utaznunk hazáig. Legtöbbször állva, zötyögve a buszon. Hol ez, hol az fáj. Amikor lelép az ember a buszról, a járda pereméig jó nagyot kell lépni, ám olykor gödör vár vagy kemény akácfa.

Bach a ruhatárban

Így éld életed

 "... úgy vélekedett: az embernek az a rendeltetése, hogy önmagában - szívében, lelkében és életének alakulásaiban - egyszerre építse azt, aminek lennie kell, és újjáépítse azt, ami romlásnak indult; mert ily módon lehet a világ rendjének végső felbomlását, ha nem is meggátolni, de legalább elodázni a belátható időn túl." (Márton László: Jakob Wunschwitz igaz története, 87)

Életünk...

     Életünk nagy részét azzal töltöttük, hogy elképzeltük, milyennek kell lennie a világnak. Eljutottunk oda, hogy beletörődünk abba, hogy a világ olyan, amilyen.

Tömör életrajz

     "Megnyugtatott, hogy művek között lehetek, hogy emberek között lehetek..." (Barnás Ferenc: Másik halál, 278)

"Sorsom, ah nem adta / Szállnom veled"

       Elszégyelltem magam. Mint olvasom, az idei könyvfesztiválon sokan igyekeznek személyesen meghallgatni a ma nagyra tartott írók közül Kehlmannt  és Franzent. Én itthon ülök, s megszokott szerzőim társaságában múlatom a napot. Néha megsimogatom Lina kutya fülét. Ő az én lelkes hívem, akár esik, akár fúj.

Egy kis Kehlmann (érettségi idején)

     Régebben sokat álmodtam az érettségiről. Megváltás volt fölébredni és tudatosítani: már túl vagyok rajta. Kehlmann főhősének álmán mosolygok: "- Képzelje el - mondta a matematikatanár -, hogy egy síkidom metsz egy hasábot., az így keletkező metszet egy négyzet. A vizsgakérdés: kit érdekel?" (A Beerholm-illuzió, 62)

Daniel Kehlmann, by Heji Shin

Ébredés

2015. 02. 04.

I.
      Nehéz felébredni reggel 6-kor. Ólmos fáradtság bénítja kezem-lábam. A szememet is alig tudom kinyitni. A kávéban reménykedem, meg Linában, a fiatal német juhászban, akivel hamarosan útra indulunk.

      Néhány percre még elmerülök, mint egy álomban, Friedrich Glauser kis könyvében, hogy agysejtjeimet is érje valami frissítő hullám – nota bene: németül, hogy ne felejtsem el ezt a nyelvet. A sejtelmes regényben (Tee der drei alten Damen) többször felbukkan egy Roony nevű kutya (airedal terrier), aki szóra bír egy súlyos depresszióba esett szereplőt, Nydeckert, a pszichiátrián. (Istenem, de nehéz élete lehetett az írónak!) „Ronny hátsó lábaira állt, s mancsát kedvesen, de azért határozottan a hallgatásba burkolózó térdére tette. Aztán nyelvével lépett akcióba, s elárasztotta Nydecker kezét a gyöngédség jelével. Hozzá kis vakkantásokat hallatott, mely úgy hangzott, mintha egy jóllakott csecsemő gőgicsélne.”  Nydecker visszatért nyomasztó álmából a földre. Szeme felcsillant, beszélni kezdett.

      Nekünk is kezdődik a nap. Lina ugrásra kész, erőtől duzzad. Randevúja van barátjával, Bruce-szal, a berni pásztorral. Beszívjuk a friss levegőt, könnyed léptekkel indulunk útnak.

II.
      Almási Miklós (1932-) összefoglalta a Kritikában (2014, 9-10. szám) milyen 19. és 20. századi mítoszokból ébredtünk fel nagy keservesen az új évezredbe érve. (Bár a 20. század önmagában is nagy ébredés volt!)

      Elsőnek a felvilágosodás hagyományát tárgyalja, az észérvek erejét méri föl: „a többség gondolkozását az érzelmi gondolkodás vezérli.”

      „Ne higgy, hanem gondolkozz!” – idézi Descartes-tól. Ezzel szemben ma a „hiszékenység normál állapot.”

      A demokrácia, ha csupán a négy évenkénti szavazásra korlátozódik, üres szó.

      S vajon a „multikulti” (más szóval a városi sokféleség) álom vagy valóság? Maga Merkel mondta még 2010-ben, hogy a multikulti kudarcot vallott. E tekintetben Amerikától lehetne tanulni valamit. (De tanulni senki sem akar.)

      A gazdaság racionalitásába vetett hit is megrendült. Vajon mit lehet előre látni, mire lehet felkészülni?

      Végül az információs társadalom rejtélye. Az gondolná az ember, hogy főleg az internet segít abban, hogy egyre több információhoz jussunk, de a titok is növekedik. (WikiLeaks, Sowden)

      Összetörve ébred az ember, "okos fejével biccent, nem remél.”