Atwood

      

Margaret Atwood (radio nz)

  

     
     Margaret Atwood A szolgálólány meséje (1985) c. antiutópiájában (újabban disztópia) bemutatja, hogyan változik Amerika keresztény-fundamentalista diktatúrává. A könyv mostanában felkerült a bestseller-listára Orwell "1984" és Huxley "Szép új világ" c. művével egyetemben.

     A Tagesspiegel még áprilisban közölt egy beszélgetést a kanadai írónővel, mely most az online-kiadásban is olvasható. Az interjú apropója, hogy Atwood egyik művét, (The Heart Goes Last, 2015) németül is kiadták. Még nagyobb hírverés, hogy A szolgálólány meséjét újra filmre vitték. Most HBO-sorozat készült belőle, 1990-ben Volker Schlöndorff rendezte meg. Margaret Atwood neve ott szerepelt a Nobel-díj esélyesei között - Krasznahorkai László és Nádas Péter társaságában.

     A cikkből is kiderül, hogy Atwood politikus alkat: "Üzenetem: megoldásokat kell találni a munkanélküliségre, a szegénységre és a szociális felelősségérzet megszűnésére. Szükség van egy állami szociális hálóra."

     Nekem most csak a Pénelopeiát (Palatinus, 2007) sikerült elcsípnem a könyvtárban. Hiánypótló mű. Ha van Odüsszeia, legyen Pénelopeia is. Az utóbbi kevésbé magasztos. Többnyire csak próza, melyet a görög tragédiák kórusához hasonló, verses betétek szakítanak félbe. Visszatérő motívum, hogy Pénelopé 3000 éve azon gondolkodik, miután hazatért, miért akasztotta fel Odüsszeusz a tizenkét szolgálólányt? Talán hűtlenek voltak? De hiszen a "kérők" többet megerőszakoltak közülük!

     Az Alvilágból szól hozzánk Pénelopé, a testetlen árny. Ismeri a mítoszokat, de a valósághoz közelebb álló mendemondákat is:

     "Odüsszeusz, mondta valaki, leszállt az Alvilágba, és tanácskozott a holtak szellemével. Dehogyis, csak egy sötét barlangban éjszakázott denevérek között, mondta másvalaki. Viaszt tömött tengerészei fülébe, mondta valaki, amikor elhajóztak a szirének szigete mellett, ezek a félig madár, félig asszony démonok ugyanis a partjukhoz csalogatják a férfiakat; Odüsszeusz azonban az árbochoz köttette magát, hogy hallhassa az ellenállhatatlan sziréndalt, és mégse ugorjon a vízbe. Dehogyis, mondta másvalaki, csak egy első osztályú szicíliai kuplerájba tért be, ahol a hölgyek híresek voltak a muzikalitásukról és a tolldíszes ruhakölteményeikről." (Géher István fordítása)

     Miközben Pénelopé gondolkodásmódja, szemlélete már-már 20. századi, észrevétlenül ő is újra mitikus hőssé válik: sokat tud tűrni, mint Odüsszeusz, magára utalva éppolyan okossá válik. Épp ezért elgondolkodtató, hogy Odüsszeusz a leszámolás után újra eltűnik. !?

Ui.
    Most olvasom a Standardban, hogy Margaret Atwood megkapta a Német Könyvkereskedők Békedíját!