Bosch: A szénásszekér 1 |
Boschról
Anthony Bosman Boschról szóló kis könyvét olvasgatom, melyet
1962-ben adtak ki németül. (Eredetileg holland nyelven íródott.)
Becsülöm logikus felépítését. Először a kort jellemzi, a 15. század végét és a
16 század elejét. Amikor a kétség, a bizonytalanság, a félelem és a megdöbbenés
uralkodott el Európában. Ezeket az érzéseket fejezte ki Bosch.
Halálát 500 évvel ezelőtt jegyezték be 's-Hertogenboschban a Miasszonyunk
Testvérület (Bruderschaft) könyvébe: "Obitus fratrum: Ao 1516
Hieronimus Aquen alias Bosch insignis pictor” (Bosch fölvette a
városa nevét. Az Aquen arra utal, hogy a család Achenből
származik. Az insignis pictor pedig híres festőt jelent.)
Az ő festményeinek különlegessége abból fakad, hogy figurái csak részben
valóságosak, jórészt az álom átalakító-torzító világából eredeztethetőek, mint
a 20. század szürrealista alkotásai. Bosman még azt a kijelentést is
megkockáztatja, hogy amit az emberek egymás ellen elkövettek, gyerekjáték ahhoz
képest, ami Bosch képein történik. (Bosman is tévedhet olykor.)
De milyen volt Bosch, az ember? Semmit sem tudunk róla néhány életrajzi
adaton kívül. 1450 körül született 's-Hertogenboschban. Nagyapja,
apja is festő volt, sőt két testvére is ezt a pályát választotta. 1486-ban
tagja lett a Miasszonyunk Testvérületnek. Nem kevés megbízást kapott
tőlük. Egyebet nem tudunk róla, csak azt, hogy nagyon sokra becsülték. Szép
Fülöp, Ausztriai Margit is vásároltak tőle festményt. II. Fülöp
szívéhez is közel állt. Az Escorial cellájában, ahol haldoklott, a Hét
főbűnre függesztette szemét.
Ezután Bosman festőnk állítólagos önarcképét elemzi – nagyszerűen. Kár,
hogy mostanában úgy gondolják a művészettörténészek, hogy ez nem is Bosch
műve. Majd a pszichoanalízishez fordul, de ez zsákutca. Többet mond róla az a
tény, hogy bár az ember ki van téve sokszoros csábításnak, szentjei: Szent
Antal, Szent János, Hieronymus ellent tudnak állni a kísértéseknek.
Majd Bosman sorra veszi a legfontosabb képeket, s leírásukkal,
értelmezésükkel igyekszik megértetni azt a különleges kozmoszt, mely Bosch
sajátja.
Halálának 500. évfordulójáról szülővárosa különleges kiállítással emlékezik
meg. Sok város múzeumából sorakoznak itt a festmények, mintegy 20 alkotás. Boschnak
egyébként nincs sok műve, vagy nem maradt fenn, de itt látható most 450 év után
többek között A szénásszekér a Pradóból. (A gyönyörök
kertjét nem adták oda.)
A szénásszekérről
A szénásszekér Bosch első nagy triptichonja. 1485-90-ben kezdődik
el a nagy triptichonok korszaka és 1510-ig tart. Ebben az időszakban született
még a Szent Antal megkísértése és A gyönyörök kertje.
Voltam a Pradóban és az Escorialban. A sok kincs között szinte
mellbevágott Bosch, akit a spanyolok El Boscónak neveznek.
A triptichon középső részének allegóriája Ézsaiás szavaira vezethető
vissza:
„Minden test
csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a
virág, ha ráfúj az Úr szele. - Bizony csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a
virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.” 40,6-8
Másfelől egy
flamand közmondás is ide illik: „A világ szénaboglya; mindenki annyit vesz
magának, amennyit csak kaphat.”
Mint Wintermeyer leírja, körmenetek alkalmával valóban felvonultattak
egy szénásszekeret, melynek tetején az „Ámítás” ült, s az emberek
húzogatták ki a szénát.
Bosch képén a szekeret mindenféle torz alak húzza – a pokolba.
Fejedelmek, prelátusok, császár és pápa követik a szekeret. A szénaboglya
tetején egy szerelmespár ül, jelképezve a bűnt: az ördög muzsikál nekik, egy
angyal imádkozik értük. Felülről Krisztus figyeli kissé kétségbeesetten
a menetet.
A baloldali szárnyon Éva teremtése, a kísértés és a kiűzetés a
paradicsomból látható. Ha összevetjük a jobboldali szárnnyal, akkor belátjuk,
hogy a pokol sokkal izgalmasabb. Ördögök várják a bűnösöket, és egy épülőfélben
levő toronyhoz hajtják őket. Háttérben égő rom.
Végül ha összecsukjuk a szárnyakat, akkor a Csavargó (Landstreicher) c.
képet kapjuk. Úgy tűnik, értelmezése nem egyszerű. Ugyanezt a témát még egyszer
megfestette Bosch. Azt sokan a Tékozló fiúval azonosítják.
A háttér is fontos. Én olyan alaknak látom, aki (Dante szavaival) keresi
az igaz utat, de még nem lelte meg.
Irodalom:
Ludwig
Baldass: Hieronymus Bosch, Wien – München, 1959
Anthony Bosman: Hieronymus Bosch, Berlin – München, 1962
Wolfgang Wintermeyer: Hieronymus Bosch fantasztikus életműve, Budapest, 1983
Anthony Bosman: Hieronymus Bosch, Berlin – München, 1962
Wolfgang Wintermeyer: Hieronymus Bosch fantasztikus életműve, Budapest, 1983