2013. 04. 14.
Beethoven |
Beethoven művei
képesek az erőt és a hitet megjeleníteni, mint Berzsenyi ódaköltészete:
Forr a világ
bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti.
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti.
Bernstein egy fiataloknak szóló tanulmányában megjegyezte, hogy a
klasszikus korszak a XIX. század elején Beethovennel fejeződik be.
Természetesen átvette a klasszicizmus szabályait Mozarttól és Haydntól,
de addig formálta, alakította őket, míg zenéje minden szempontból megújult. „…
amit Beethoven a klasszikus zenéhez hozzáadott, a sokkal több személyes érzelem
(…) annyira telítve volt érzésekkel, érzelmekkel, hogy a tizennyolcadik század
szabályai közé nem tudta magát leláncolni.” (Bernstein)
Az áttörés a 3. szimfóniával következett be. Az Eroica néven ismertté
vált szimfóniát először Napóleonnak ajánlotta. Amikor azonban Napóleon
császárrá koronáztatta magát, törölte az ajánlást, s maradt csupán a „Hősi
szimfónia egy nagy ember emlékének ünneplésére…” („Nem te valál a győző,
hanem a kor lelke: szabadság.” Berzsenyi)
Goethe így írt Beethovenről: „Lenyűgöző tehetség, és noha nem
minden ok nélkül tartja gyűlöletesnek a világot, semmit sem tesz azért, hogy
önmaga és mások számára élvezetesebbé tegye.” (Világhíres zeneszerzők). Kivéve
talán, ami a zenét illeti.
Goethe (1928), hu.wikipedia.org |
A 9. szimfónia minden
tétele különleges szépséggel bír, legfőképpen a negyedik tétel mindent elsöprő
szenvedélye s az emberi hang ragad magával. Ahogy Pándi Marianne írja: „Kevés
egyszerűbb melódiát írtak le a zene története során, s kevésnek volt nagyobb
hatása. Nincs az a ’hétpróbás’ zenehallgató, nincs az a hangoktól elfásult
’szakmabeli’, akinek a könnyek ne szorongatnák torkát, amikor ez a dallam első
ízben, a basszusok unisonóján felhangzik.” (unisono=több szólam által
egyidejűleg megszólaltatott azonos dallam.)
Beethovennél és Schillernél, úgy érezzük, van átjárás az emberi
és az isteni világ között. (Hölderlinnél nincs.) Az ember felemelkedhet
az isteni szférába, s megvalósíthatja a harmóniát:
Gyúlj ki,
égi szikra lángja,
Szent öröm, te drága szép!
Bűvkörödbe, ég leánya,
Ittas szívünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
Mit szokásunk szétszabott,
Egy-testvér lesz minden ember,
Hol te szárnyad nyugtatod.
Szent öröm, te drága szép!
Bűvkörödbe, ég leánya,
Ittas szívünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
Mit szokásunk szétszabott,
Egy-testvér lesz minden ember,
Hol te szárnyad nyugtatod.
(Rónay
György fordítása)