Beethoven romantikája

2013. 04. 14.

Beethoven

    Beethoven művei képesek az erőt és a hitet megjeleníteni, mint Berzsenyi ódaköltészete:

Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
    S a föld lakóit vérbe mártott
        Tőre dühös viadalra készti.

     Bernstein egy fiataloknak szóló tanulmányában megjegyezte, hogy a klasszikus korszak a XIX. század elején Beethovennel fejeződik be. Természetesen átvette a klasszicizmus szabályait Mozarttól és Haydntól, de addig formálta, alakította őket, míg zenéje minden szempontból megújult. „… amit Beethoven a klasszikus zenéhez hozzáadott, a sokkal több személyes érzelem (…) annyira telítve volt érzésekkel, érzelmekkel, hogy a tizennyolcadik század szabályai közé nem tudta magát leláncolni.” (Bernstein)

     Az áttörés a 3. szimfóniával következett be. Az Eroica néven ismertté vált szimfóniát először Napóleonnak ajánlotta. Amikor azonban Napóleon császárrá koronáztatta magát, törölte az ajánlást, s maradt csupán a „Hősi szimfónia egy nagy ember emlékének ünneplésére…” („Nem te valál a győző, hanem a kor lelke: szabadság.” Berzsenyi)

     Goethe így írt Beethovenről: „Lenyűgöző tehetség, és noha nem minden ok nélkül tartja gyűlöletesnek a világot, semmit sem tesz azért, hogy önmaga és mások számára élvezetesebbé tegye.” (Világhíres zeneszerzők). Kivéve talán, ami a zenét illeti.

Goethe (1928), hu.wikipedia.org

     A 9. szimfónia minden tétele különleges szépséggel bír, legfőképpen a negyedik tétel mindent elsöprő szenvedélye s az emberi hang ragad magával. Ahogy Pándi Marianne írja: „Kevés egyszerűbb melódiát írtak le a zene története során, s kevésnek volt nagyobb hatása. Nincs az a ’hétpróbás’ zenehallgató, nincs az a hangoktól elfásult ’szakmabeli’, akinek a könnyek ne szorongatnák torkát, amikor ez a dallam első ízben, a basszusok unisonóján felhangzik.” (unisono=több szólam által egyidejűleg megszólaltatott azonos dallam.)

     Beethovennél és Schillernél, úgy érezzük, van átjárás az emberi és az isteni világ között. (Hölderlinnél nincs.) Az ember felemelkedhet az isteni szférába, s megvalósíthatja a harmóniát:

Gyúlj ki, égi szikra lángja,
Szent öröm, te drága szép!
Bűvkörödbe, ég leánya,
Ittas szívünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
Mit szokásunk szétszabott,
Egy-testvér lesz minden ember,
Hol te szárnyad nyugtatod.

                (Rónay György fordítása)