Kálvin először a klasszikus irodalommal foglalkozott (Seneca), majd hamarosan a reformáció híve lett. Bázelben telepedett le. Itt tette közzé az Institutio Religionis Christiane c. művét (1536). Magyarul először Szenci Molnár Albert fordításában volt olvasható: Az keresztény religióra és az igaz hitre való tanítás (Hanau, 1624).
Genfi tartózkodása során, még ebben az évben Farel kérte Kálvint, hogy maradjon a nemrég az új tanokhoz csatlakozott városban. Előadásokat tartott, papja lett az Európa-szerte terjedő új tanításoknak. Mégis 1538-ban elűzték, de 41-ben visszahívták. Ettől kezdve 23 éven át haláláig elválaszthatatlan volt Genftől. S ekképpen prédikált: „Isten némelyeket az idvességre, némelyeket az veszedelemre eleve elrendelt. (…) Istennek az igéje az egy út, amely minket azoknak megtudakozására vigyen, amelyeket őfelőle illendő megtudnunk… (…) mihelyt az Ige mellől ellépünk, legottan az úton kívül és az setétben futunk. (…) És ne szégyelljünk pedig valamit nem tudni … sőt inkább örömest ellegyünk az oly tudománynak feltudakozása nélkül, amelynek tudása bolondságos, veszedelmes, avagy ugyan ártalmas. Hogyha pedig az mi felöttébb elmélkedésünknek csiklandása minket izgat: mindenkor imez cölönköt vessük elejébe, amellyel meghőköltessék.” (Magyar gondolkodók, 17.század, 1979, 461-465, Magyar remekírók sorozat)
Genfi tartózkodása során, még ebben az évben Farel kérte Kálvint, hogy maradjon a nemrég az új tanokhoz csatlakozott városban. Előadásokat tartott, papja lett az Európa-szerte terjedő új tanításoknak. Mégis 1538-ban elűzték, de 41-ben visszahívták. Ettől kezdve 23 éven át haláláig elválaszthatatlan volt Genftől. S ekképpen prédikált: „Isten némelyeket az idvességre, némelyeket az veszedelemre eleve elrendelt. (…) Istennek az igéje az egy út, amely minket azoknak megtudakozására vigyen, amelyeket őfelőle illendő megtudnunk… (…) mihelyt az Ige mellől ellépünk, legottan az úton kívül és az setétben futunk. (…) És ne szégyelljünk pedig valamit nem tudni … sőt inkább örömest ellegyünk az oly tudománynak feltudakozása nélkül, amelynek tudása bolondságos, veszedelmes, avagy ugyan ártalmas. Hogyha pedig az mi felöttébb elmélkedésünknek csiklandása minket izgat: mindenkor imez cölönköt vessük elejébe, amellyel meghőköltessék.” (Magyar gondolkodók, 17.század, 1979, 461-465, Magyar remekírók sorozat)
Kálvin lépcsője
A végére – elmaradhatatlanul – Szervét. Kivégzése helyén szerény emlékmű emlékeztet arra a férfiúra, aki megelőzte korát. Mint ahogy Budapesten is van a nagy Kálvin tér, és Pestszentlőrincen a picike Szervét Mihály tér az unitárius templommal.
Szervét emlékműve
Pestszentlőrinc, Szervét Mihály tér
(2011)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése