Bern

          A mai napon (2011. aug. 16.) sok látnivaló várt ránk. Nyolc óra előtt Chillon váránál kellett lennünk, nehogy megelőzzenek bennünket a japánok. Utána Bern és Liechtenstein következett. Este Feldkirchenen keresztül Tirolba vitt a buszunk.

                                                                                                                           de.wikipedia.org

         Bern óvárosa körül az Aare folyó vet hurkot, s ez teszi olyan egyedülállóvá fekvését. Nevének eredetére két magyarázat is van. A legenda szerint V. (Zähringen) Berchtold, a városalapító elhatározta, hogy arról az állatról fogja elnevezni a várost, melyet vadászata során először ejt el. S ez nem volt más, mint egy medve. Bär! A nyelvészek azon a véleményen vannak, hogy a város neve a kelta bernából származik. Mindenesetre a terület már Kr. előtt lakott volt, majd jöttek a kelták s a rómaiak. Később a Burgundi Királyság, ill. a Német-római Birodalom része lett. A kantonok szövetségéhez 1353-ban csatlakozott.

         A folyóparton, a Nydegg-híd lábánál (1480 óta) van az ún. Medveverem, emlékeztetve a régi időkre.

         Át a hídon, a Kramgassén sétáltunk végig a Zytglogge tornyáig, ahol a város nyugati kapuja volt. Ma Bern legfőbb nevezetessége az asztronómiai óra és a harangjáték (1530).

         A Kramgasse 49 számú ház előtt belebotlunk Einstein nevébe! A második emeleten lakott feleségével, Milevával és fiával, Hans Alberttel együtt. Itt szerzett doktori címet, itt dolgozta ki a „speciális relativitáselméletet”, s négy olyan tanulmányt publikált, melyek közül háromért egyenként is megérdemelte volna a Nobel-díjat. (Mileva? Kosztolányi, a szavak titkának ismerője, milyen szép verset írt volna róla!)

         A Münster, a székesegyház, Svájc legnagyobb egyházi épülete felé kanyarodunk. 1421-ben kezdték építeni a késő gótika remekművét. Generációk dolgoztak rajta. Legfőbb kincse a főkapu kőszobrai és az utolsó ítélet ábrázolása, mely Erhard Küng nevéhez fűződik. A felső íven Krisztus, Mária, Keresztelő Szent János és a 12 apostol szobra, lejjebb a próféták. Balra fehér ruhában az üdvözültek, jobbra meztelenül a bűnösök. Az ördög veszi őket kezelésbe. Jaj, a bűnös testrészt lecsippentik!

  

         Itt már nyugalmasabb. Járuljatok az Úr asztalához.

  

         Maga a város is műalkotás. Hat kilométernyi árkádsorával, reneszánsz kútjaival, homlokzataival, tetőivel a középkori városépítészet csodája. Ugyanakkor a modern művészet otthona is. A Hodlerről elnevezett utcában van az 1879-ben megnyílt Kunstmuseum, Svájc legrégibb múzeuma. Többek között Delacroix, Cézanne, Matisse, Picasso képeit is tanulmányozhatjuk itt. A Klee-műveket innen költöztették a 2005-ben átadott Paul Klee Centrumba (Renzo Piano tervezte). A művész mintegy 4000 alkotását őrzik itt.

         Fájdalmas dolog volt a búcsú, hisz egyik múzeumra sem volt időnk. Legközelebb, ha lesz legközelebb, csak a Kustmuseum és Klee fog szemem előtt lebegni.

           Ferdinand Hodler (1853-1918) Bernben született. A mű címe: Önarckép, felhúzott szemöldökkel, 1912,   de.wikipedia.org

           Paul Klee (1879-1940) a Bern melletti Münchenbuchseeben született. Műve: Sziklás táj pálmával és fenyővel, 1919         emuseum.zkp.org

                                                                              (2011)

Genf 1

A reformáció emlékműve

         Már nagyon vártam arra, hogy megpillantsam Genf számomra legfontosabb nevezetességét, a reformáció emlékművét. Az óváros dombjától nyugatra, egy szép parkban áll - a Kálvin által alapított egyetemmel szemben – a monumentalitásában egyszerű alkotás. Hosszússágát Illyés Gyula mérte meg:

                   Száznegyvenhármat léptem; ez a hossza

                   a szobor-sornak.

                    …

                   Hátrálnom kellett közelükből: mindet

                   nem fogta össze csak messzibb tekintet.

                                                 (A reformáció genfi emlékműve előtt)

         Középen magasodnak a genfi reformáció legnagyobb alakjai: Farel, Kálvin, Béza, Knox. Luthernek volt köszönhető az első lépés, de a második generáció elszántsága, tudása nélkül nem lett volna folytatás. Farelt, a nagyhatású szónokot mindenünnen kiutasították, még Genfből is. Neuchâtelben kötött ki. Béza, Kálvin híve és utóda, lelkész. Zsoltárait Szenczi Molnár Albert fordította magyarra, aki felkereste őt Genfben. A skót John Knox itt készítette el angol bibliafordítását: a Genfi Bibliát.

         S végül a legjelentősebb: Kálvin. (Balról a második.) Nemcsak eszméi, gondolatai hatottak, de valóságosan is egyeduralmat gyakorolt a városban. Megdöbbentő, hogy a konzisztórium 1542 és 46 között 58 személyt végeztetett ki. (Eretnekségért csupán egyet: a nyugtalan, spanyol polihisztort.)

         Szervét Mihályt először a francia inkvizíció ítélte halálra (1553). Genfbe menekült, itt elfogták, halálra ítélték, és máglyán megégették (1553).

         Kálvin és Szervét konfliktusát dolgozta fel Sütő András a Csillag a máglyán c. drámájában:

         SZERVÉT. Segíts meg, Istenem, életemnek e nehéz órájában. Ne oltsd ki bennem, Uram, a gyertyát; te gyújtottad meg azt Szent Máté evangéliumával, te parancsoltad meg a szólást, és ítélted örök kárhozatra a hallgatást. Gyertyát nem azért gyújtanak, hogy véka alá rejtsék, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék, és fényét vesse mindazokra, kik a házban vannak. Gondolkodó emberek, ti vagytok a világ világossága, nem rejthető el a hegyen épített város.

Ui.

         Ne feledkezzünk meg a „szablyás” Bocskaynkról, akitől a következő idézet  olvasható a falon: Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük.

                                                                                                                                       (2011)

Genf 2

        A Szent Péter katedrális egykor a genfi püspök katedrálisa volt. Ma Kálvin városának első számú református temploma. A háromhajós bazilika építése 1160 körül kezdődött el. Száz évvel később gótikus stílusban fejeződött be. Majd a 18. században a főhomlokzatot klasszicista portikusszal bővítették.

         Kálvin először a klasszikus irodalommal foglalkozott (Seneca), majd hamarosan a reformáció híve lett. Bázelben telepedett le. Itt tette közzé az Institutio Religionis Christiane c. művét (1536). Magyarul először Szenci Molnár Albert fordításában volt olvasható: Az keresztény religióra és az igaz hitre való tanítás (Hanau, 1624).

         Genfi tartózkodása során, még ebben az évben Farel kérte Kálvint, hogy maradjon a nemrég az új tanokhoz csatlakozott városban. Előadásokat tartott, papja lett az Európa-szerte terjedő új tanításoknak. Mégis 1538-ban elűzték, de 41-ben visszahívták. Ettől kezdve 23 éven át haláláig elválaszthatatlan volt Genftől. S ekképpen prédikált: „Isten némelyeket az idvességre, némelyeket az veszedelemre eleve elrendelt. (…) Istennek az igéje az egy út, amely minket azoknak megtudakozására vigyen, amelyeket őfelőle illendő megtudnunk… (…) mihelyt az Ige mellől ellépünk, legottan az úton kívül és az setétben futunk. (…) És ne szégyelljünk pedig valamit nem tudni … sőt inkább örömest ellegyünk az oly tudománynak feltudakozása nélkül, amelynek tudása bolondságos, veszedelmes, avagy ugyan ártalmas. Hogyha pedig az mi felöttébb elmélkedésünknek csiklandása minket izgat: mindenkor imez cölönköt vessük elejébe, amellyel meghőköltessék.” (Magyar gondolkodók, 17.század, 1979, 461-465, Magyar remekírók sorozat)

Kálvin lépcsője

         Philip Schaff, a neves 19. századi teológus írja áttekintésében, hogy történelmünkben nincs szembetűnőbb példa olyan férfira, aki ennyire kevés népszerűséggel ilyen nagy hatást tett volna az emberekre.

         A végére – elmaradhatatlanul – Szervét. Kivégzése helyén szerény emlékmű emlékeztet arra a férfiúra, aki megelőzte korát. Mint ahogy Budapesten is van a nagy Kálvin tér, és Pestszentlőrincen a picike Szervét Mihály tér az unitárius templommal.

Szervét emlékműve

Pestszentlőrinc, Szervét Mihály tér 

                                                                                                          (2011)

Genf 3

        Kószáljunk még egy kicsit Genfben! Sétáljunk le a tó partjára, át a hídon, s élvezzük a hullámok sötétebb színét, a házsorok geometriáját, a hegyek vonalát, az ég világosabb kékjét s hatalmas fehér felhők vonulását.

         Jet d’ Eau  A 140 méterre felszökő vízsugár, mely mintha az eget ostromolná, Genf jelképévé vált. Kezdetben csak néhány méteres kút volt. Szelepként működött az üzemeket ellátó vízvezeték részeként. 1951-ben kapta meg mai formáját. Másodpercenként 550 l vizet lövell a magasba 200 km-es sebességgel.

         Rousseau és Sisi  Mind a kettőnek van szobra Genfben. Az egyik (R)  itt született, a másik (S), itt halt meg. Mind a ketten felhívták magukra a világ figyelmét. Utolsó éveikben a lelki gyötrődés volt a sorsuk, s a menekülés szándéka egyre nagyobb teret nyert életükben.

                                                                                                             wikipedia.org

         Rousseau Társadalmi szerződésének címlapján még büszkén genfi polgárnak (citoyen de Geneve) vallja magát, majd miután 1762-ben elégetik Genfben a fent említett művet és az Emilt, ünnepélyesen lemond erről a címről. Pedig milyen szépen ír a Vallomásokban szülőhazájáról: „Bármikor pillantottam meg e boldog város falait, bármikor léptem át kapuját, szívem mindig összeszorult a túlzott ellágyulástól. A szabadság nemes látványa büszkeséggel töltött el, az egyenlőség, egység és erkölcsi szelídség képe ugyanakkor könnyekig meghatott; és sajgó fájdalommal éreztem, hogy mindezt elveszítettem.” (I. k. 154. o, Magyar Könyvklub, 2001, ford.: Benedek István és Benedek Marcell)

         A Társadalmi szerződés megjelenése után: „Nem sokáig maradtam kétségben afelől, milyen fogadtatás várt volna rám, ha kedvem támad oda visszatérni. Könyvemet elégették, ellenem elfogatóparancsot adtak ki június 18-án, tehát kilenc nappal a párizsi után.” (II. k. 335. o)

         A hajókikötő felé vettük az irányt, kevés szabadidőnkben mindig rohanva, s találgattuk, melyik szép palota lehet a Beau Rivage, ahonnan Sisi utolsó útjára indult. S igen, nemsokára feltűnt fekete szoboralakja…

                                                                                         Philip Jackson: Sissi                           

         Néha szemére vetették hiúságát. Nem pusztán hiúság volt ez, hanem küzdelem az idővel, végső soron a halállal. Megállítani az időt! Titkolni, hogy rajta is be fog teljesedni a végzet.

         Sisi elsősorban önmaga elől menekült. Találó Brigitte Hamann könyvének címe: Kaiserin wider Willen, azaz Császárné – akarata ellenére. Magyar fordításban csupán: Erzsébet királyné. (Európa, 1988) Sisi nemcsak az udvari etikettet tartotta elviselhetetlennek, hanem a császárságról is az volt a véleménye, hogy anakronisztikus államforma. Valójában a köztársaság felelt volna meg egyéniségének. Vagy pedig?

                   Sirály vagyok, sehova se való,

                   Hazámul semmi part nem jó,

                   Hely soha meg nem kötött;

                   Hullámok közt repülök.

                                          (Tandori Dezső fordítása)

                                                                                                          (2011)