Genf 3

        Kószáljunk még egy kicsit Genfben! Sétáljunk le a tó partjára, át a hídon, s élvezzük a hullámok sötétebb színét, a házsorok geometriáját, a hegyek vonalát, az ég világosabb kékjét s hatalmas fehér felhők vonulását.

         Jet d’ Eau  A 140 méterre felszökő vízsugár, mely mintha az eget ostromolná, Genf jelképévé vált. Kezdetben csak néhány méteres kút volt. Szelepként működött az üzemeket ellátó vízvezeték részeként. 1951-ben kapta meg mai formáját. Másodpercenként 550 l vizet lövell a magasba 200 km-es sebességgel.

         Rousseau és Sisi  Mind a kettőnek van szobra Genfben. Az egyik (R)  itt született, a másik (S), itt halt meg. Mind a ketten felhívták magukra a világ figyelmét. Utolsó éveikben a lelki gyötrődés volt a sorsuk, s a menekülés szándéka egyre nagyobb teret nyert életükben.

                                                                                                             wikipedia.org

         Rousseau Társadalmi szerződésének címlapján még büszkén genfi polgárnak (citoyen de Geneve) vallja magát, majd miután 1762-ben elégetik Genfben a fent említett művet és az Emilt, ünnepélyesen lemond erről a címről. Pedig milyen szépen ír a Vallomásokban szülőhazájáról: „Bármikor pillantottam meg e boldog város falait, bármikor léptem át kapuját, szívem mindig összeszorult a túlzott ellágyulástól. A szabadság nemes látványa büszkeséggel töltött el, az egyenlőség, egység és erkölcsi szelídség képe ugyanakkor könnyekig meghatott; és sajgó fájdalommal éreztem, hogy mindezt elveszítettem.” (I. k. 154. o, Magyar Könyvklub, 2001, ford.: Benedek István és Benedek Marcell)

         A Társadalmi szerződés megjelenése után: „Nem sokáig maradtam kétségben afelől, milyen fogadtatás várt volna rám, ha kedvem támad oda visszatérni. Könyvemet elégették, ellenem elfogatóparancsot adtak ki június 18-án, tehát kilenc nappal a párizsi után.” (II. k. 335. o)

         A hajókikötő felé vettük az irányt, kevés szabadidőnkben mindig rohanva, s találgattuk, melyik szép palota lehet a Beau Rivage, ahonnan Sisi utolsó útjára indult. S igen, nemsokára feltűnt fekete szoboralakja…

                                                                                         Philip Jackson: Sissi                           

         Néha szemére vetették hiúságát. Nem pusztán hiúság volt ez, hanem küzdelem az idővel, végső soron a halállal. Megállítani az időt! Titkolni, hogy rajta is be fog teljesedni a végzet.

         Sisi elsősorban önmaga elől menekült. Találó Brigitte Hamann könyvének címe: Kaiserin wider Willen, azaz Császárné – akarata ellenére. Magyar fordításban csupán: Erzsébet királyné. (Európa, 1988) Sisi nemcsak az udvari etikettet tartotta elviselhetetlennek, hanem a császárságról is az volt a véleménye, hogy anakronisztikus államforma. Valójában a köztársaság felelt volna meg egyéniségének. Vagy pedig?

                   Sirály vagyok, sehova se való,

                   Hazámul semmi part nem jó,

                   Hely soha meg nem kötött;

                   Hullámok közt repülök.

                                          (Tandori Dezső fordítása)

                                                                                                          (2011)