Cholnoky Viktor: Történet egy szívről

 

                                        Arthur Ferraris: Tarokkparti, középen Jókai, a jobbszélen Mikszáth

     Cholnoky Viktornak ez a novellája az anekdotikus elbeszélések közé tartozik. Mikszáth korából való a történet, amikor a dzsentri úgy akar meggazdagodni, hogy elvesz egy gazdag polgárlányt, akinek szerelmet hazudik, s aki ezt mégis megtiszteltetésnek érzi. Itt fordítva van. Az amerikai lány önmaga is elég öntudatos, maga dönti el, hogy boldogítani akarja szerelmével és pénzével a bátor, jó kiállású katonatisztet. Nem kell olyan apai mentor, mint Tóth Mihály a Mikszáth-regényben. Noha Turulkeőy bárói címmel rendelkezik, s ennélfogva főnemesnek számít, valójában azonban dzsentrivé  züllik: elszegényedik, ámde csodás módon, új feleségének révén újra meggazdagodik. Cholnoky az irónia és a humor eszközeivel nevetségessé teszi az író ezt az élősködő társadalmi réteget, mely túlélte önmagát. De maga a történet is az effajta történetek paródiája.
     Az elbeszélő mintha csak egy baráti társaságban mondaná el a történetet: „De mit részletezzem a dolgot. Képzelhetitek, hogy ebbe a nemes vetélkedésbe az Oktáv báró bicskája tört bele. Elúszott az ezerháromszáz hold…” Ez is Mikszáthtal rokonítja a novellát. Gondoljunk csak a Beszterce ostromának a kezdetére: a hosszú téli estéken, beszélgetés közben alakult ki Pongrácz gróf története, aki a múltban élt.
     Érezhető, hogy a mesélő fölényesen ismeri a történetet, s élvezetesen adja elő. Párbeszéd csupán a legdrámaibb részben kap szerepet (a III. és a IV. rész)
     A történet 10 évvel ezelőtt kezdődik Kovándon, Uszuba vármegyében. Az első rész bemutatja az észveszejtő vetélkedést, melynek során Turulkeőy mindenét elveszíti, de ő legalább a sajátját dorbézolja el, viszont a főherceg az kimeríthetetlennek látszó állami költségvetésből szórja a pénzt. Majd miután főhősünk a „nemes” vetélkedésben vereséget szenved, egy fillér nélkül New York-ban találja magát. (II. rész) Hamarosan a műtőasztalra kerül, hogy mint kísérleti alany szerezzen sok pénzt.  Aligha süllyedhetne mélyebbre egy magyar nemes. Ruháitól „megfosztják”, mint Jézust kínszenvedése előtt. (III. rész) Végül a milliomos lány, ki férjet keres, benne találja meg ideálját. Humor és irónia van a történetvezetésben is. Visszatérünk a kezdetekhez, folytatódhat az értelmetlen pénzszórás. Uszuba vármegyében nem változik semmi. (IV. rész) 

     Fordulatos a rövidre fogott történet. A cím azt sugallja, hogy egy szerelmes novella következik. De a várakozással ellentétben a főszereplő szíve nemcsak átvitt értelemben játszik különleges szerepet. A szívműtétről, mely „véresen” komolynak látszik, s a főhőssel egyetemben azt gondoljuk, hogy életveszélyes, kiderül, hogy csak tréfa, illetve próba. Itt az író a meglepetés kedvéért ügyesen él az elhallgatás eszközével.

     Cholnoky egy lecsúszott társadalmi réteg képviselőjét mutatja be. Az 1867 utáni korszak tulajdonképpen – ha féloldalasan is – a polgári fejlődés időszaka. A műveletlen dzsentri (még az újságból is csak a sportrovatot, ill. a hirdetéseket olvassa) többnyire nem tud alkalmazkodni a fejlődéshez. Cholnoky nevetségessé teszi ezt hősét, de nem maró gúnnyal él, hanem a megbocsátó humorral.
     Kortársa volt a báró, akárcsak Noszty Feri vagy Pongrácz István. Ők sem gondolnak arra, hogy pozíciójukat/vagyonukat felhasználva valami társadalmilag hasznos dologba fogjanak. (Jókainál, Keménynél még voltak ilyen hősök!) A virtuskodó, pazarló, megbecsülést megvásárló arisztokratából dzsentrivé züllő katonatisztnek minden tette a bukás felé vezet. A fiatalabb tiszteknek persze tetszik ez a „garázdálkodás” a javakkal.
     Az író látszólag dicséri Turulkeőy magatartását, valójában elítéli ezt a fajta pénzszórást, pazarlást, fölösleges luxust, mellyel tönkreteszi egzisztenciáját. Pl. „nemes vetélkedésnek” nevezi ezt a hivalkodó életmódot. Ez az irónia. Turulkeőy vállalja a halálos kockázattal járó műtétet is, csakhogy pénzhez jusson. (A munka még véletlenül sem jut eszébe, míg Tóth Mihály dolgozni kezdett az Újvilágban! ) És emiatt a hazárdjáték miatt nevezi a gazdag örökösnő igazi férfinak, aki „tudományos hőstettet” visz végbe.

     Cholnoky már a főszereplő nevével is megnevetteti olvasóját. Elnéző derűvel kíséri sorsát, míg újra révbe nem ér, s újra elkezdheti hivalkodó luxus-életmódját. A humoros ábrázolás megértést, együttérzést jelent. Nem ostorozza a szatíra eszközeivel ezt az önsorsrontó magatartást, sőt a boldog befejezéshez segíti.
     A nyelvi humor is fontos! Már szó volt a hősünk nevéről, mely azt sugallja, hogy az ősi név önmagában mit sem ér, hisz viselője semmi felelősséget nem érez. Mulatságos ellentét az is, hogy az eldugott Kovándon, Uszuba vármegyében francia pezsgővel mulatnak, s egzotikus ételekkel… (Nem új dolog ez persze. Gondoljunk csak Csokonainak Az estve c. versében a tonkin fészekre) Turulkeőy lenne az igazi magyar? Aki nem maradhatott Európában, mert nem engedte a büszkesége? És a hitelezők, teszi hozzá Cholnoky.
     Ámde a „spódiumkirály milliói, sőt milliárdjai Európába vándoroltak, sőt Magyarországra, sőt Uszuba vármegyébe. Ahol az ezerháromszáz holdból tizenháromezer lett, s ahol a huszártisztek ujjongva fogadták visszatérő társukat. aki a milliói mellé még egy csodaszép asszonyt is hozott haza.

     Kár, hogy a főherceget akkorra már más garnizonba helyezték.”