Arthur Ferraris: Tarokkparti, középen Jókai, a jobbszélen Mikszáth
Cholnoky Viktornak
ez a novellája az anekdotikus elbeszélések közé tartozik. Mikszáth korából való a történet, amikor a dzsentri úgy akar
meggazdagodni, hogy elvesz egy gazdag polgárlányt, akinek szerelmet hazudik, s
aki ezt mégis megtiszteltetésnek érzi. Itt fordítva van. Az amerikai lány
önmaga is elég öntudatos, maga dönti el, hogy boldogítani akarja szerelmével és
pénzével a bátor, jó kiállású katonatisztet. Nem kell olyan apai mentor, mint Tóth Mihály a Mikszáth-regényben. Noha Turulkeőy
bárói címmel rendelkezik, s ennélfogva főnemesnek számít, valójában azonban dzsentrivé
züllik: elszegényedik, ámde csodás módon,
új feleségének révén újra meggazdagodik. Cholnoky
az irónia és a humor eszközeivel nevetségessé teszi az író ezt az élősködő
társadalmi réteget, mely túlélte önmagát. De maga a történet is az effajta
történetek paródiája.
Az elbeszélő mintha csak egy baráti társaságban mondaná el a
történetet: „De mit részletezzem a
dolgot. Képzelhetitek, hogy ebbe a nemes vetélkedésbe az Oktáv báró bicskája
tört bele. Elúszott az ezerháromszáz hold…” Ez is Mikszáthtal rokonítja a novellát. Gondoljunk csak a Beszterce ostromának a kezdetére: a
hosszú téli estéken, beszélgetés közben alakult ki Pongrácz gróf története, aki a múltban élt.
Érezhető, hogy a mesélő fölényesen ismeri a történetet, s
élvezetesen adja elő. Párbeszéd csupán a legdrámaibb részben kap szerepet (a III.
és a IV. rész)
A történet 10 évvel ezelőtt kezdődik Kovándon, Uszuba
vármegyében. Az első rész bemutatja az észveszejtő vetélkedést, melynek során Turulkeőy mindenét elveszíti, de ő
legalább a sajátját dorbézolja el, viszont a főherceg az kimeríthetetlennek
látszó állami költségvetésből szórja a pénzt. Majd miután főhősünk a „nemes” vetélkedésben vereséget szenved,
egy fillér nélkül New York-ban
találja magát. (II. rész) Hamarosan a műtőasztalra kerül, hogy mint kísérleti
alany szerezzen sok pénzt. Aligha
süllyedhetne mélyebbre egy magyar nemes. Ruháitól „megfosztják”, mint Jézust
kínszenvedése előtt. (III. rész) Végül a milliomos lány, ki férjet keres, benne
találja meg ideálját. Humor és irónia van a történetvezetésben is. Visszatérünk
a kezdetekhez, folytatódhat az értelmetlen pénzszórás. Uszuba vármegyében nem változik semmi. (IV. rész)
Fordulatos a rövidre fogott történet. A cím azt sugallja, hogy egy szerelmes novella következik. De a várakozással ellentétben a főszereplő szíve nemcsak átvitt értelemben játszik különleges szerepet. A szívműtétről, mely „véresen” komolynak látszik, s a főhőssel egyetemben azt gondoljuk, hogy életveszélyes, kiderül, hogy csak tréfa, illetve próba. Itt az író a meglepetés kedvéért ügyesen él az elhallgatás eszközével.
Cholnoky egy
lecsúszott társadalmi réteg képviselőjét mutatja be. Az 1867 utáni korszak
tulajdonképpen – ha féloldalasan is – a polgári fejlődés időszaka. A műveletlen
dzsentri (még az újságból is csak a sportrovatot, ill. a hirdetéseket olvassa) többnyire
nem tud alkalmazkodni a fejlődéshez. Cholnoky
nevetségessé teszi ezt hősét, de nem maró gúnnyal él, hanem a megbocsátó
humorral.
Kortársa volt a báró, akárcsak Noszty Feri vagy Pongrácz
István. Ők sem gondolnak arra, hogy pozíciójukat/vagyonukat felhasználva
valami társadalmilag hasznos dologba fogjanak. (Jókainál, Keménynél még
voltak ilyen hősök!) A virtuskodó, pazarló, megbecsülést megvásárló
arisztokratából dzsentrivé züllő katonatisztnek minden tette a bukás felé vezet.
A fiatalabb tiszteknek persze tetszik ez a „garázdálkodás”
a javakkal.
Az író látszólag dicséri Turulkeőy magatartását, valójában elítéli ezt a fajta pénzszórást,
pazarlást, fölösleges luxust, mellyel tönkreteszi egzisztenciáját. Pl. „nemes vetélkedésnek” nevezi ezt a
hivalkodó életmódot. Ez az irónia. Turulkeőy
vállalja a halálos kockázattal járó műtétet is, csakhogy pénzhez jusson. (A
munka még véletlenül sem jut eszébe, míg Tóth
Mihály dolgozni kezdett az Újvilágban!
) És emiatt a hazárdjáték miatt nevezi a gazdag örökösnő igazi férfinak, aki „tudományos hőstettet” visz végbe.
Cholnoky már a
főszereplő nevével is megnevetteti olvasóját. Elnéző derűvel kíséri sorsát, míg
újra révbe nem ér, s újra elkezdheti hivalkodó luxus-életmódját. A humoros
ábrázolás megértést, együttérzést jelent. Nem ostorozza a szatíra eszközeivel
ezt az önsorsrontó magatartást, sőt a boldog befejezéshez segíti.
A nyelvi humor is fontos! Már szó volt a hősünk nevéről,
mely azt sugallja, hogy az ősi név önmagában mit sem ér, hisz viselője semmi
felelősséget nem érez. Mulatságos ellentét az is, hogy az eldugott Kovándon, Uszuba vármegyében francia pezsgővel mulatnak, s egzotikus
ételekkel… (Nem új dolog ez persze. Gondoljunk csak Csokonainak Az estve c.
versében a tonkin fészekre) Turulkeőy lenne az igazi magyar? Aki
nem maradhatott Európában, mert nem
engedte a büszkesége? És a hitelezők, teszi hozzá Cholnoky.
Ámde a „spódiumkirály
milliói, sőt milliárdjai Európába vándoroltak, sőt Magyarországra, sőt Uszuba
vármegyébe. Ahol az ezerháromszáz holdból tizenháromezer lett, s ahol a
huszártisztek ujjongva fogadták visszatérő társukat. aki a milliói mellé még
egy csodaszép asszonyt is hozott haza.
Kár, hogy a
főherceget akkorra már más garnizonba helyezték.”