Kedves mind!
Most itt vagyok.
Vannak errefelé hegyek,
szeretem őket.
Legutóbb a fákról beszélgettünk,
hogy milyen szépek a fák.
Egy fa is.
Jövőre
ki tudja, hol?
Látjuk-e egymást.
P.
Kántor Péter (1949-2021) utolsó verseskötetéből való ez a kis vers. Ha felolvasnám, ebben a mondatban: "Egy fa is." az első szóra tenném a hangsúlyt.
Látszólag csupán egy utazásról van szó, de búcsúlevélnek is tekinthetjük, hisz tudjuk, hogy a költő súlyos beteg volt. Egy versben azonban minden szónak különleges jelentése van. A Waldseenek is érdemes utánanézni, például itt: múlt-kor. Meg fogsz döbbenni.
