Így lettem hát az alvó vizek őre,
Éjszakánként vigyázom a Dunát.
Az ablakom magasan fönn világít
s nagyon messzire lát.
Egy-egy barát nagynéha felszól hozzám:
"Hahó, vén csont! Élsz még? Mi van veled?"
S megjelenek az ablak négyszögében,
mint néma felelet.
Élek, igen - és ez is hősi érdem,
mert jogom volna rég nem élni már.
Oka lehet, hogy bármint is kerülget,
nem vág le a halál.
Higgyétek el, nem magamért szorongok,
e bús gépet miért is félteném?
Ami bennem időtállóbb a húsnál,
már csak azt védem én.
A lenti lárma csöndemig nem ér föl:
néma küzdő - rejtőzködve lakom.
Csak biztató baráti halihóra
nyílik meg ablakom.
Gilgames - Agyagtáblák üzenete. Először ennek a sumer-akkád gyűjteménynek a fordítójaként ismertem meg Rákos Sándor (1921-1999) nevét. Minden leírt sora - rejtélyes módon - költészetté vált. Saját verseivel is így volt ez.
