Ars poeticák
A Cézanne-képek sajátossága, írja Rilke, hogy a „valóság teljesen az ő oldalán
áll: ez a sűrű, kibélelt kék, piros, az árnyék nélküli zöld és a borosüvegek
vörösfeketéje. Milyen szegényes nála minden tárgy, az almák mind főzőalmák, és
a borosüvegek a kitágított hátizsákokba valók.”
Nemcsak általában a valóságot akarta megragadni, hanem
a valóságot a dolgok ábrázolásán keresztül: „a dologra vonatkozó
élményein keresztül a valóságot felbomlaszthatatlanná próbálta fokozni.”
 |
| Vöröshagymás csendélet, nancyhunting.net |
*
Rilke emlékezteti
feleségét a Malte Laurids feljegyzéseinek egy helyére,
amely Baudelaire Egy dög c. verséről
szól. (Cézanne kívülről tudta.) Ez a vers Cézanne „tárgyias
beszédéig” vezet. „A művészi szemléletnek annyira le kellett győznie
önmagát, hogy a szörnyűben is megpillantsa a létezőt, amely ugyanannyira érvényes,
mint minden más létező. Ahogy nem lehet válogatni, úgy az alkotó sem teheti
meg, hogy elforduljon valamilyen egzisztenciától…”
*
A másik
parancs Rilke szerint: „A festőnek nem szabadna eljutni a
belátás tudatáig, mint ahogy a művésznek általában sem. Ahelyett, hogy a
reflexió kerülő útjára lépne, az előrelépéseinek számára is rejtélyesnek kell
maradniuk.”
*
 |
| A Mont Saint-Victoire, sze.hu |
Add szépséged, s ha odadod,
ne számíts,
ne nyisd szóra szádat.
Te
hallgatsz. De ő szól: vagyok.
S ezernyi
értelemben felragyog,
míg végül
mindenre kiárad.
(Rilke: Iniciálé, Szabó Ede fordítása)
2014. január 22
