Körtefa
csináld
kedved szerint
kócold sűrűbbre
ágad-bogad
ne érdekeljen
mennyit teremsz
nagyobb öröm lesz
l áthatni majd
hogy öntörvényed
vezet csupán
nagyobb öröm lesz
tudhatni majd
hogy ajándékot
nem sarcot adsz
A vers 1974 júniusában jelent meg a Magyar Hírlapban. (Akkor még volt
irodalmi rovat. Tamkó Sirató Károly,
Veress Miklós írásai voltak még
ebben a számban.) Majd később az Észrevételek
c. kötetébe sorolta be a költő. Már a könyv címe is – Észrevételek – jellemző Csorba Győző (1916-1995) költészetére: nem nagyívű
látomásokkal akar hatni, hanem egyszerű, világos beszéddel.
A látványból indul ki, mely valahol ott
állhatott a pécsi városfal környéki
kertben, eldugva a kíváncsi szemek elől. Nyilvánvaló, hogy a költőnek más jut
eszébe a körtefáról, mint egy gondos kertésznek. Allegóriává tisztult ez a
dunántúli fácska is: az öntörvényű egyéniség jelképévé. Egy gondolat áll a
középpontban: légy önmagad, kedved szerint növekedj, teremj. Termésedet átadni így
öröm lesz, boldogan nyújtod át másoknak gyümölcsödet. Míg ha megmetsz, formába
kényszerít a kertész, az egész nem egyéb, mint sarc.
Nem szóképekkel díszíti a költő a verset, hanem
alakzatokkal él: az ismétlés, a gondolatritmus, az ellentét eszközeivel. A rímtelen
sorok jambusai meg-megzökkennek, de az áthajlások (a sor végén nincs vége a
mondatnak) jól kiemelik a hangsúlyt.