A következő címkéjű bejegyzések mutatása: légy önmagad. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: légy önmagad. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. február 17., csütörtök

Csorba Győző: Egy elhanyagolt körtefára

 


                         Körtefa csináld
                         kedved szerint
                         kócold sűrűbbre
                         ágad-bogad
                        ne érdekeljen
                        mennyit teremsz
                        nagyobb öröm lesz
l                       áthatni majd
                        hogy öntörvényed 
                        vezet csupán
                        nagyobb öröm lesz
                        tudhatni majd
                        hogy ajándékot
                        nem sarcot adsz

 

     A vers 1974 júniusában jelent meg a Magyar Hírlapban. (Akkor még volt irodalmi rovat. Tamkó Sirató Károly, Veress Miklós írásai voltak még ebben a számban.) Majd később az Észrevételek c. kötetébe sorolta be a költő. Már a könyv címe is – Észrevételek – jellemző Csorba Győző (1916-1995) költészetére: nem nagyívű látomásokkal akar hatni, hanem egyszerű, világos beszéddel.

     A látványból indul ki, mely valahol ott állhatott a pécsi városfal környéki kertben, eldugva a kíváncsi szemek elől. Nyilvánvaló, hogy a költőnek más jut eszébe a körtefáról, mint egy gondos kertésznek. Allegóriává tisztult ez a dunántúli fácska is: az öntörvényű egyéniség jelképévé. Egy gondolat áll a középpontban: légy önmagad, kedved szerint növekedj, teremj. Termésedet átadni így öröm lesz, boldogan nyújtod át másoknak gyümölcsödet. Míg ha megmetsz, formába kényszerít a kertész, az egész nem egyéb, mint sarc.

     Nem szóképekkel díszíti a költő a verset, hanem alakzatokkal él: az ismétlés, a gondolatritmus, az ellentét eszközeivel. A rímtelen sorok jambusai meg-megzökkennek, de az áthajlások (a sor végén nincs vége a mondatnak) jól kiemelik a hangsúlyt.