Goethe városában

       "Amikor több mint fél évszázada német férfiak és nők megalapították ezt a díjat, még mindenki pontosan tudta, mi a béke és mi a háború. (…) Én nem ismerem a háború rémületét, én csak a béke rémületét ismerem." (Esterházy Péter, Frankfurti beszéd, 2004)

     Október 10-én nyílt meg a 69. Frankfurti könyvvásár. Az 1949-ben alapított vásáron adják át a Német Könyvdíjat, illetve a Német Könyvkereskedők Békedíját.

     A vásárnak ebben a városban nagy hagyománya van, azonban a felvilágosodás óta a legfontosabb város Lipcse volt. A 2, világháború után újra Frankfurtban rendezik meg a világ legnagyobb könyvszemléjét. Ebben az évben kb. 300 000 látogató volt és 7300 kiállító. Az idén Franciaország volt a díszvendég. Macron elnök, Merkellel párban, előadhatta vízióját az európai kultúráról.

     Természetesen ott voltak a magyarok írók is. Nádas Péter Világló részletek c., már németül is megjelent könyve a kiadó jóvoltából óriási publicitást kapott. De ott volt Bartis Attila, Kiss Tibor Noé, Szőcs Petra, Temesi Ferenc és Térey János is a Kassák ihlette pavilonban. Esterházy Hasnyálmirigynaplója németül is megjelent.

     A Német Könyvdíjat az osztrák Robert Menasse (1954) Die Hauptstadt c. regénye kapta. Az indoklás szerint ez a mű "egy sokrétegű regény, mely mesterien ötvözi a magánélet és a politikum egzisztenciális kérdéseit, és a megoldást az olvasóra bízza. (…) Könnyű kézzel, jó dramaturgiai érzékkel tája fel annak a világnak a mélyrétegeit, melyet magunkénak vallhatunk." A főváros maga Brüsszel. Itt játszódik az izgalmas társadalmi regény.

     Valószínűleg még nem jelölték a díjra Daniel Kehlmann új regényét a Tyllt, melyről a német lapok szuperlatívuszokban írnak. Csak egyet lehet választani, hiába van még száz legjobb.

     Mindig nagy figyelmet keltett, hogy ki kapja a Német Könyvkereskedők Békedíját. Először 1950-ben adták át. Csak néhány név: Albert Schweitzer, Hermann Hesse, Václav Havel. A magyarok közül Konrád György (1991, Jorge Seprún méltatta), illetve Esterházy Péter (2004, Michael Naumann) kapta meg a díjat.

     Ebben az évben Margaret Atwood (1939), kanadai írónőt választották. Eva Menasse, Robert Menasse testvére köszöntötte. Az ünnepség szokás szerint a Paulskirchében zajlott. A közönség, gondolom, a ceremónia előtt halkan megbeszélte az előző napon történteket. Ugyanis a politikai változások visszatükröződnek a könyvvásár hangulatában. Sok csendes évet megszakítva, most vad jelszavakkal és transzparensekkel feszült egymásnak a szélsőjobb és a szélsőbal.

     A Paulskirche különleges hely. Itt ülésezett 1848/49-ben a Frankfurti Nemzetgyűlés, az első szabadon választott népképviselet német földön. 1944-ben lebombázták, de az elsők között épült újjá. 1949-ben itt vette át Thomas Mann a Goethe-díjat. Kaliforniából jött, de nemcsak Frankfurtban, hanem Weimarban is tartott előadást. 1952-ben Svájcba költözött.

    Hallgassunk bele Atwood beszédébe:

     "Olyan időket élünk, amikor a talaj, mely nemrég még meglehetősen stabilnak tűnt - a vetést követte az aratás, egyik születésnapot a másik, és így tovább -, amikor a lábunk alatt a talaj inogni kezd, hatalmas szél fúj, és már nem tudjuk pontosan, hol vagyunk. Nem tudjuk már pontosan, kik vagyunk: kié az arcunk a tükörben. Miért nőnek tépőfogaink? Tegnap még tele voltunk jóindulattal és reménnyel. És most?

     Az Egyesült Államok éppen egy ilyen pillanatban van. A 2016-os választás után fiatalemberek azt mondták nekem: 'Ez itt a legrosszabb, ami valaha is történt', mire azt válaszoltam: 'Nem, ez nem igaz, még nem.'

    Nagy-Britannia hasonlóképpen nehéz időket él át, kétségbeesve és fogvacogva. És ugyanez érvényes, habár kevésbé drasztikus módon, de figyelembe véve a legújabb választási eredményeket, Németországra is. Ezt a sírboltot eddig zárva tartották. De valakinek megvolt a kulcsa, és a tiltott kaput kinyitotta. Miféle szörnyűség születik ebből?"

     Atwood beszédében mintha visszacsengene valami Esterházy Péter 2004-es félelméből. Az írónő okos, a világ bajait boncolgató beszédébe beleszőtt egy kis állatmesét is, mely szerint a farkas azt javasolja a nyúlnak, hogy őt válassza meg vezetőnek. Majd ő elhozza a tökéletes világot, melyben jégkrém lóg a fákról. De először le kell építeni a civiltársadalmat…

     Hogy átértékelődött a javasolni szó jelentése! Vagy reménykedjünk valami enyhébb megoldásban, ahogy Konrád György a sokat ígérő 90-es évek elején mondta:    

     "Bízom benne, hogy a következő perc a jelenlegitől csak abban különbözik, hogy óramutatónk eggyel odébb percen a halál felé, amely gondolat Mozart szerint megnyugtató és kívánatos. " (Frankfurti beszéd, 1991)

 Megjelent a Librariusban!