Ha majd elindulsz Ithaka felé,
válaszd hozzá a leghosszabb utat,mely csupa kaland és felfedezés.
A Küklopszoktól és Laisztrügonoktól,
s a haragvó Poszeidóntól ne félj.
Nem kell magad védened ellenük,
ha gondolatod tiszta és egyetlen
izgalom fűti tested s lelkedet.
A Laisztrügonokkal, Küklopszokkal, a bősz
Poszeidónnal sosem találkozol,
hacsak lelkedben nem hordozod őket,
hacsak lelked nem áll velük utadba.
Válaszd hozzá a leghosszabb utat.
Legyen minél több nyári hajnalod,
mikor – mily hálás örömmel! – először
szállhatsz ki sose-látott kikötőkben.
Állj meg a föníciai pultok előtt,
válogass a jó portékák között,
ébent, gyöngyházat, borostyánt, korallt,
és mindennemű édes illatot,
minél többet az édes illatokból.
Járj be minél több egyiptomi várost,
s tanulj tudósaiktól szüntelen.
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?
Nem csaphat be Ithaka, ha szegény is;
a szerzett tudásból s tapasztalatból
máris megtudhattad, mit jelent Ithaka!
Fordította: Somlyó György
A Csillagok, égövek, ábrák c. verseskötetből (1965) ismerem ezt a verset. Anyám könyvespolcán volt. Ez az Odüsszeusz más, mint amilyennek eddig megismertük. Élvezte a hosszú utazást, leginkább Kavafiszra (1863-1933) hasonlított. És minden felfedezés és élvezet ellenére nem az otthontalanság érzése lengi át a csodás hajóutat?
