A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Janus Pannonius. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Janus Pannonius. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 27., vasárnap

Téli világ

            Janus Pannonius Búcsú Váradtól c. versét Somlyó György is lefordította, s mintegy mentségként közzéteszi jegyzeteit munkájáról. Ebből idézem: „… a simán sikló, s egy helyen varázslatosan meggyorsuló (…) sorfaj itt még külön hangulatfestő is, egy ütemre repül a versben repülő szánnal.”
*
            Tél van. Ma reggel -6 fokot mutatott a hőmérő. Lehet, hogy megérkezett az igazi, zúzmarás hideg? Sok szép versünk van, mely felidézi az évszak szépségét. Kevésbé ismert Csokonai leírása, melynek kezdete mintha Vivaldi zenéjét foglalná szavakba: „Mormolnak szelei a fagyos évszaknak…”

            Petőfi is átszenvedett néhány kemény telet. 1845 februárjában kelt a Téli világ c. verse:

                                   Barangol a vándorszinész
                                   Egy falutól a másikig;
                                   Meleg ruhája nincs ugyan,
                                   De mindazáltal éhezik.
                                   Hol a boldogság mostanában?
                                   Barátságos meleg szobában.

                                   Hát a cigány? … vacog foga
                                   A rongyos sátorok alatt;
                                   Kopogtat a szél és bemegy,
                                   Bár a cigány nem szól: szabad!”
                                   Hol a boldogság mostanában?
                                   Barátságos meleg szobában.
*

                                                            Vivaldi        hu wikipedia.org
            Végül Vivaldi. A négy évszak az 1725-ben kiadott versenyművek sorába tartozik. Azonnal meghódította Európát, s aztán, mint ahogy Vivaldit is, elfelejtették. 1950-ben adták ki újra teljes egészében. („Örüljünk, okosabb világ van, / örüljünk, hogy mi élünk abban. Madách, VI. szín.”)
            Minden versenymű elején egy szonett olvasható. Ismeretlen költő műve, de hűen bemutatja, miről szól a zene:

A Tél

                                   Küszködni, fázva, csikorgó havakkal,
                                   Csikaró, fájó, rettenetes szélben,
                                   Topogni sűrűn, meg ne fagyj a télben,
                                   Jeges világban, vicsorgó fogakkal.

                                   Húzódni tűzhöz, terített, víg asztal
                                   Mellé, míg ott künn csak úgy szakad, délben –
                                   Majd síkos úton, jaj, elesőfélben
                                   Továbbhaladni, mindig egy arasszal:

                                   Vigyázz, megcsúszol! Lábad nem szaladhat:
                                   No, kelj fel, indulj – hanem aztán jó kis
                                   Roppanás: jég volt, beszakadt alattad!

                                   Sirokkó, bóra, ezerféle kófic
                                   Rohama csap rád zúgó szél-hadaknak –
                                   Ilyen a tél hát, de van benne jó is….
                                                Rónai Mihály András fordítása

Most hallgasd meg a zenét, de előbb olvasd el az én soraimat:

            A zenemű felépítése hasonló a szonettéhez. Az első tétel a fogvacogtató hideget idézi fel, a félelem és a tehetetlenség érzését, mely egyre erősödik, a száguldó szélroham ugyanakkor szinte észrevétlenül harmóniában oldódik fel. A természetben, bármennyire vadnak tűnik, van ritmus. A második résznek Vivaldi Az eső címet adta. Nincs is szebb dolog annál, mint a meleg szobában pihenni, míg esőcseppek kopognak odakint. A szépséget a hegedűszóló hivatott érzékeltetni, míg a vonósok pizzicatója a hulló csöppeket. Lassan derengő hangulattal kezdődik a harmadik tétel. Majd újra szél cibál minket, („vigyázz, megcsúszol!”), s igyekeznünk kell, hogy épségben hazaérjünk. Ámulva búcsúzunk a szélvihartól, mely újra felerősödik, de már nem félünk tőle, sőt élvezzük tombolását. Eggyé válunk ezzel a szépséges természeti erővel, mellyel együtt élünk.
                                                                         2012