Útrakelő: Miskolc

Első nap

Rosszkedvűvé tett, hogy láttam a Keleti pályaudvar elhanyagoltságát, a koszt. Mennyire más világot érzékelünk Csontváry képén!? Persze ő álomvilágban élt. Viszont a Jázmin expressz pontosan indult, tiszta és kényelmes volt.

Csontváry: Keleti pályaudvar éjjel, Miskolci Képtár

Miskolcon nagyon hideg volt ezen a napon. Arra nem számítottunk, hogy a havat, mely itt-ott jéggé alakult át, nem nagyon takarítják el. Szállásunkra nincs panasz, kivéve hogy nehezen járható a hozzá vezető út.

Ebéd után Mikita Gábor színháztörténész kalauzolt végig a városon, átfogó képet adva a város történetéről is. Természetesen kiemelte a színházi vonatkozásokat: itt épült föl az ország első kőszínháza, és sok nagy színész itt kezdte pályáját: pl. a Latabárok vagy Bilicsi Tivadar. (Meglepetés, hogy Nagy Attilának mellszobra van itt a színház mellett.)

A Szentháromság ortodox templom (1805) volt sétánk következő állomása. Ennek a barokkba oltott keleti levegőjű templomnak a 18 m magas, 88 ikonból álló ikonosztáza volt lenyűgöző.

Az ortodox templom, by apóci, wikipedia

Az ikonosztáz

     Este Ábrahám Pál Viktória c. operettjét láttuk a színházban. A második rész jobban tetszett, különösen akkor, amikor a játék abszurddá vált. Bár a végén a nemzetieskedés majdnem elrontotta az egészet. Igaz, egy-egy pillanatra bevillant valami más is, ami kívül esett az operett kellemes világán. Például amikor a pálinkásüveg megállt a levegőben, vagy amikor a „cigányt” ütni akarják. A színháznak – akár tetszik, akár nem - ellenzékinek kell lennie.

A Miskolci Nemzeti Színház

Második nap

Reggeli után a Diósgyőri várba igyekeztünk. Nem is gondoltuk volna, hogy mennyi újdonság vár ránk. Két évvel ezelőtt adták át a felújított részeket, s még tovább fognak dolgozni rajta, hogy minél teljesebb legyen a középkori történelmünket bemutató vár. Alul a hétköznapi élet szükséges kellékei, a mesterségek szép tárgyai: fazekasság, fegyverművesség stb. Fönt a lovagvár új életre kelt pompája.

A Diósgyőri vár

A lovagterem

Ezután következett a Színészmúzeum. Miskolc kiemelkedő jelentőségű a magyar színház történetében. Miként Mikita Gábor mondta (és írta): „az 1823-tól működő Miskolci Nemzeti Színház a legrégebbi múltra visszatekintő (kő)színházi intézmény.” (M. G. : Páholynyitogató, 2014) Ez így igaz, ha nem számolunk az 1821-ben megnyitott kolozsvári színházzal. (Erdély akkor hivatalosan nem tartozott Magyarországhoz.)

Az első magyar kőszínházunkat tűzvész pusztította el. Az új épületet 1857-ben adták át. A megnyitón főszerepet kapott Miskolc szülötte, Jókainé Laborfalvi Róza és Egressy Gábor. A színház épületét 1925-ben, 1957-ben és a 1990-es évek elején újították fel. Ma a 700 fős Nagyszínház mellett létezik a 300 fős Kamaraszínház és a 100 fős Játékszín is. A műemléképület mellé színészházat, irodaépületet és műhelyt is emeltek. Az épületegyütteshez tartozik a Miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeum is. Az Operafesztivál 2001-ben indult útjára.

Mikita Gábor és Marton Gyula

Este újra színház. Wagner A bolygó hollandi c., frissen bemutatott operáját láthattuk. Wagnert bemutatni életveszélyes vállalkozás. A mű inkább egy végtelennek tűnő költemény, mint dráma. S ha mégis, akkor a lélek drámája: monológok, vallomások gyűjteménye. A nyitány szép volt, s a második részből Senta balladája volt emlékezetes.

Harmadik nap

Ez már a hazautazás napja. De azért belendült a csoport, legyőzve a gravitációt.

Első célpontunk a tetemvári református Deszkatemplom volt. Honnan származik a Tetemvár elnevezés? A 17. század végén pestisjárvány tizedelte a lakosokat. Az áldozatok többségét ide temették – a tömegsírba. Így lett a hely neve először Csontvár, majd később Tetemvár.

Deszkatemplom 1

Deszkatemplom 2

A templomról az első feljegyzés 1698-ból való. Fennmaradása – sok viszontagság után – Bató Istvánnak köszönhető, aki jelentős összeget hagyott a templom folyamatos felújítására (1882). Az új Deszkatemplomot 1938-ban szentelték föl, melyet sajnos 1997-ben felgyújtottak. A Szeghalmy Bálint által tervezett, az erdélyi és a szatmári népi építészet formavilágát megőrző templomot 1999-ben építették újjá.

A miskolci születésű Szabó Lőrinc édesanyja itt van eltemetve a Deszkatemplom temetőjében. A költő búcsúzó verse a Tücsökzene utolsó ciklusában található:

A miskolci "deszkatemplom"-ban

           Sír kint az ég... Sír s anyját temeti
           a költő... "Hogy sír! Óh, hogy szereti!"...
           Férfi fáj benne s zokog a gyerek.
           Mert lelhetsz asszonyt, jót is, eleget;
           de ha anyádtól búcsúzik a szív,
           úgy érzed, metszik a gyökereid...
           S eszedbe jut tíz év. Húsz. Negyven év.
           A föltétlen szeretet! S a tiéd:
           az nem az volt! S eszedbe sok teher:
           Ő hordta! s te mit vettél róla el?
           S öregedő sóvárgása feléd;
           s hogy (hányszor) úntad!... Legszentebb Cseléd,
           te, Egyetlen, sírhat a kisfiad
           a "deszkatemplom" duc-ege alatt -
           veszítve szeretünk csak igazán,
           döbbenten, mint most én, édesanyám,
           hogy üres a vég s mind hiú a gyász:
           Jaj, nincs holnap! Jaj, nincs föltámadás.

Amit még mindenki ajánlott, hogy meg kell nézni, az a Herman Ottó Múzeum képtára volt, illetve lent a Pannon-tenger Múzeum. Érdekesek voltak a Bükkábrányban talált mocsárciprus-erdő 7 millió éves ősfa leletei. Ugyanakkor itt van Magyarország és a Kárpátok legteljesebb ásványgyűjteménye. A kiállításon több mint ezer, különleges szépségű darabot láthatunk.

Fönt a Képtár: kis keresztmetszet a magyar festészet ismert-ismeretlen történetéből:
(ha többet akarsz tudni Az öreg halászról, kattints ide!)