Sokakat foglalkoztatott Széchenyi betegsége, melynek tünetei már korán jelentkeztek. A számos utólagos „diagnózis” közül kiemelkedik Környey István tanulmánya. Csorba László így összegez Környey nyomán: szerinte „ugyan hatottak a grófra a környezet politikai és magánéleti eseményei, de a döntő elem idegrendszere alkati labilitásának reaktív[1] megnyilvánulása volt (…) az értelmi és hangulati elemek kóros ingadozásában vélte fölfedezni a grófnak azokat az alkati pszichopáthiás vonásait, amelyek őt sokszor kiszámíthatatlan magatartásra hajlamosították.”[2]
Érdemes most az eredeti tanulmányt idézni: „kóros pszichés sajátosságai Széchenyi hatalmas értelmi képességét nem korlátozták.
Psychopathiás vonásai a psychének azon oldalán voltak, amelyet a
pszichológia elég határozatlanul a temperamentum fogalmába
illeszt. De ami a jellem mint érték szempontjából a legfontosabb, a
pszychopathiás vonások által az ethikai érzelmek köre nem szenvedett. A kóros
érzelmi háttér nem gátolta – és helytelen irányba sem terelte – Széchenyi
aktivitását és törekvéseit a tökéletesbülésre.”[3]
Azaz „nem a gróf politikai
gondolkodása volt ’zavaros’, ’bolond’ – hanem viselkedésében, hangulati
világában maradtak meg továbbra is bizonyos kóros elemek.”[4]
Ha a naplóját végigolvassuk, mint Gazda
István[5]
tette, kitűnik, már 1830-tól kezdve voltak testi panaszai is, melyeket Gazda István maláriás eredetűnek vél.
Ezek együtt szinte elviselhetetlenné tették lelkiállapotát. Egész pályafutását
beárnyékolták bizonytalan, lelki gyötrelmei, labilis idegzete, de ezeket igazán
csak a Naplóból ismerhetjük meg.
*
A döblingi intézet, ahová 1848
szeptemberében került, rendkívül haladónak bizonyult. (Görgen a gyógykezelés alapjának a munka- és zeneterápiát tekintette.[6])
Főleg, ha összevetjük a II. József
által alapított „Narrenturm”-mal,
ahol főleg katonák voltak, s esetenként megbilincselték őket. Igaz, Döblingbe csak a vagyonos osztály fiai
kerülhettek. A pszichiátriai kezelés újabb lépcsőfokát jelentette a Steinhof nevű intézet, melyet
1907-ben alapítottak. 34 pavilonnal (2200 ággyal), színházzal, templommal,
melynek a tervezésében Otto Wagner
is részt vett. A templom messze csillogó keleties kupolájával Otto Wagner egyik legszebb alkotása.
Visszatérve Széchenyire.
Lakosztálya a nyugati szárny első emeletén volt. Amikor az Obersteinergassén közeledtünk az egykori Henikstein-villához,
először a Millenium nevű öregek otthona (Millenium
Seniorenheim) tűnt szembe. Itt kérdezősködtünk először. Először azt hitték,
beteghez jöttünk, de a főnővérnek bevillant, hogy van itt valami emlékmű a
szomszédos, éppen felújítás alatt lévő épület oldalában. Hallott ő már erről a Széchenyiről, s nagyon kedvesen
elvezetett minket az emlékműhöz.
Az épület nyugati oldalán Anton
Gasser mellszobra még Széchenyi döblingi idejéből való. Igaz, csupán
másolat. Az eredeti Nagycenken
található. Mint egy modern szentet őrzi, védi a barlangszerű, rusztikus háttér.
(A keret fölösleges.) Az épület főhomlokzata
előtt, a kerítésen kívül, kissé elhanyagolt állapotban egy emléktábla (1985)
emlékeztet a „legnagyobb magyarra”.
Kapcsolata a külvilággal eleinte gyér volt. Még a szép kertbe sem ment
ki: „A teremtés sokkal szebb, hogysem én
hozzá illenék.” Később többen meglátogatták. Jellemző Szőgyény-Marich
László leírása: „a megháborodottságnak legkisebb jelét sem mutatá (…) ugyanazon
éles ész, gondolatmenet, beszédmód volt nála most is tapasztalható, mint midőn őt
legfényesebb korszakában ismertem, úgyhogy én erősen hiszem, hogy Széchenyi soha
megtébolyodva nem volt.”[7] Gasser mellszobra persze, és éppen ez a nagy művészet, csupán finoman
érzékelteti a nagy ember zaklatott lelkiállapotát.
Ma a kerületi bíróság foglalja el az épületet, s a teljes felújítás miatt
be se lehet menni. Nem tudtuk közelebbről megnézni azilumát. Tervezik-e
egyáltalán, hogy majd Széchenyi-emlékszobát
rendeznek be itt?
*
Tizenkét évet töltött az intézetben. Az ötvenes évek második felében látszólag már megnyugodva, az Önismeret c. monumentális politikai esszéjén kezdett el dolgozni.
Tizenkét évet töltött az intézetben. Az ötvenes évek második felében látszólag már megnyugodva, az Önismeret c. monumentális politikai esszéjén kezdett el dolgozni.
[1]
Reaktív: külső inger hatására gondolkodás és ésszerűség nélküli, önkéntelenül
és azonnal cselekvő. (Wikiszótár)
[2]
Csorba László: A beteg Széchenyiről, in: Magyar Tudomány, 2010,12
[3]
Környey István: Széchenyi István lelki alkata és elmebetegsége, ín
Orvostörténeti Közlemények, 1983
[4]
Csorba László: A beteg Széchenyiről, in: Magyar Tudomány, 2010,12
[5]
Gazda István: Széchenyi betegségei naplója tükrében, in: Ponticulus Hungaricus, 2018. febr.
[6]
Fenyő Ervin jegyzetei az Intelmekhez (Gróf Széchenyi István intelmei Béla
fiához, 1985)
[7]
Id.: Kosáry Domokos: Széchenyi Döblingben, 117. old
